Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
IV. Heves vármegye Törvényhatósági Bizottságának tevékenysége a belpolitikai konszolidáció erősödése az „aktív" külpolitika és a gazdasági fejlődés időszakában 1926-1929
Ludas község 1926-ban egy községházát épített jegyzői lakással és melléképületekkel, amely állt: 1. Főépületből: 2 iroda, egy tanácsterem, egy előszoba. 2. Jegyzői lakás: 4 szoba, egy fürdőszoba klozettel, egy előszoba, egy veranda, egy konyha, egy kézikamra és az épület alatt 20 m 2-es pince. 3. Melléképület: I. számú: egy tűzoltószertár kettő fecskendő részére, egy előszobából nyíló csendőrpihenő fogdával és egy írnoki szoba. II. számú: 1 istálló 6 db jószágra, egy istálló 3 db jószágra, kocsiszín 2 kocsinak, egy magtár, egy fáskamra, egy nyárikonyha, egy sertésól és egy tyúkól. 57 0 Egy tanítói lakás pedig 2 szoba, 1 konyha, előszoba, egy kamra helyiségekből állt, valamint az alapvető szükséges melléképületekből. A tények önmagukért is beszélnek. Az egész gazdasági élet tehát fellendült. A viszonylagos stabilizáció ellenére a helyzet csak némileg javult. A tőkések és földbirtokosok azonban egyre nagyobb profithoz jutottak a következő okok következtében: — Az egész stabilizációs folyamatnak fő jellemvonása a lassú gazdasági fejlődés és ugyanakkor a teljes foglalkoztatottság hiánya, az ipari és mezőgazdasági tartalékhadsereg állandósulása. — A magyarországi tőkés földbirtokos rendszer viszonylagos stabilizációjának egyik alapvető jellemvonása az, hogy a bérszínvonal a háború előtti évek színvonala alatt maradt. — Az is lényeges jellemző volt, hogy az egész stabilizációs periódus alatt a mezőgazdaságot a krónikus válság jellemezte. 4. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI BIZOTTSÁG SZOCIÁLIS ÉS EGÉSZSÉGÜGYI INTÉZKEDÉSE A népesség alakulása A népesség alakulását alapvetően a gazdasági, politikai körülmények határozták meg, legfőbb mutatója a tényleges szaporodás, amely két tényezőtől függött. Az egyik a természetes szaporodás vagy fogyás, azaz a születések és halálozások számának különbözete, a másik a vándorlási nyereség vagy veszteség: az oda- és az elköltözők száma közti eltérés. Az 1901—1910 közötti évtized természetes szaporodásához viszonyítva, 1910—1920 között csökkent a születések száma és nőtt az elhalálozottak arány, évente átlag 28,5 halál jutott ezer lélekre. 57 1 A háború végével újra fellendült a népszaporodás, a maximu202
