Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
IV. Heves vármegye Törvényhatósági Bizottságának tevékenysége a belpolitikai konszolidáció erősödése az „aktív" külpolitika és a gazdasági fejlődés időszakában 1926-1929
az igazságügyi miniszterrel egyetértőleg a földművelésügyi miniszter hagy jóvá." 54 6 Heves megye törvényhatósági bizottsága azonban csak 1927-ben tett eleget ennek a törvénycikknek, amelynek értelmében a fásítás 1928 tavaszán vette kezdetét. 54 7 1929-ben már a főispán a fásításokért kitűzött díjakat ítélte oda: Lipcsey Attila tiszafüredi földbirtokosnak, 5,2 km hosszú sorfásításért és 1 k. holdon végzett gazdasági fásításért I. rendű elismerő jutalmat adott át. Igaz, hogy a legnagyobb teljesítményt a megyében Kömlő község nyújtotta, mivel 9 k. holdon fásított, de ezért csak elismerő oklevelet kapott a főispántól. 54 8 Viszont a szabályrendelet alkotást és a fásítási verseny értékelését nagyra becsülhetjük, mivel a gazdálkodásban nélkülözhetetlen az élőfa, mint időjárást befolyásoló eszköz, a kivágott pedig a gazdasági szerszámokhoz biztosított nyersanyagot és télen sok didergő családnak nyújtott egy kis meleget. Az idézett szabályrendelet 7. §-a kiemeli, hogy: „A fásításoknál főleg gyümölcsfák alkalmazandók és ahol a talaj- és klímaviszonyok ennek sikerét akadályozzák, ott kell erdei és egyéb fákat alkalmazni." 54 9 Ezt azonban nem valósították meg, bár enyhített volna a gyümölcstermesztés háború előtti időszakhoz viszonyított nagy viszszaesésén. Pedig jelentős volt a visszaesés, amit mutat az a tény is, hogy míg 1895-ben 713 813 db gyümölcsfát számláltak meg a megyében, addig 1929-ben már csak 509 858 db-ot. Különösen nagy volt a fogyás egyes gyümölcsfajok, így elsősorban az alma-, szilva- és az őszibarackfáknál. 55 0 Ennek alapvető okát a válságos gazdasági helyzetben kereshetjük elsősorban, mivel a pénzhiány, a nagy szegénység miatt az alapvető gyümölcsfavédő szereket sem tudták beszerezni, alkalmazni, s így sok fa pusztult. Pedig a megye gyümölcstermesztésének legalább háború előtti színvonalra történő emelésének alapvetően nemcsak a gyümölcsfavédelem volt a kulcsa, hanem egy nagyfokú gyümölcsfa-telepítés is, úgy gyümölcsösök létesítése és a meglevők fokozott ápolása, szakszerű védelme. Így 1925-ben a törvényhatósági bizottság már szabályrendeletben tett intézkedést a gyümölcsfabetegségek elleni kötelező védekezésre, igaz a miniszteri jóváhagyás csak 1927. január 5-én érkezett meg, így kihirdetésére csak ezután kerülhetett sor. 55 1 A kertgazdálkodás legelterjedtebb volt Eger városban, ahol a földterület 4,2 százalékát foglalják le a kertek. A kertészeti növények szántóföldi termesztésében igen nagy szerepet játszott a dinnye, melynek kialakult központjai Hort, Csány, Heves, Erdőtelek és Kál községek voltak. Paradicsomot mintegy 1500 k. holdon termeltek, s kb. 18 000 k. holdat tett ki az a terület, amelyen — főképp kister193
