Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
IV. Heves vármegye Törvényhatósági Bizottságának tevékenysége a belpolitikai konszolidáció erősödése az „aktív" külpolitika és a gazdasági fejlődés időszakában 1926-1929
épített községi közutakra szükséges fedanyagot csak nagyobb költséggel, vasúti szállítással tudják beszerezni, a közmunka 65 százaléka essen a törvényhatósági útalap javára, és 35 százalék engedtessék át a községeknek. Az összes többi községeknél... a közmunka 75 százaléka essék a törvényhatósági útalap javára és 25 százaléka engedtessék át a községeknek." 52 3 Ennek az állásfoglalásnak eredményeként egyes községek is nagyobb összeget tudtak fordítani a községi utak további kiépítésére, illetve karbantartására. Sőt az is előfordult, hogy kölcsönt vettek fel útépítésre. Így cselekedett a tiszaőrsi községi képviselőtestület is, amikor elhatározta, hogy 12 ezer pengő kölcsönt vesz fel a költségvetésük terhére a nagyiváni—tiszaőrsi közút kőkihordására. 52 4 A kölcsönfelvételt a megyei törvényhatósági bizottság készséggel hagyta jova. Jd A községi közmunka kivetése körül is valamelyest sikerült rendet teremteni. Évről évre gyakorlattá vált, hogy „a 10 holdon aluli birtokos legfeljebb egy egyes fogatú után közmunkával nem rovandó meg, ehelyett azonban háza után kell kivetni a maximális kézinapszámot, úgy mintha fogata nem lenne." 52 6 A két fogattal rendelkező 10 holdon aluli birtokos legfeljebb egy nap közmunkával róható meg, a 11—15 holdast egy és fél nappal, a 16—20 holdas birtokosokra a maximálist, vagyis 2 napi közmunkát vethetnek ki, viszont családtagjaik után kézi napszám nem vethető ki. Tehát a 10 holdon aluliaknál fogat után nem kell, viszont családtagok után a maximális kézinapszámot kell kivetni, viszont a 16—20 holdasoknál a fogat után 2 napszámot, a családtagok után semmit. A törvényhatósági bizottság igyekezett tehát a nagyobb gazdáknak kedvezni, amikor a közmunka kivetését végezte. A közúti költségvetés bevételét a kivetett közmunka képezte, amelynek 50 százaléka pénzben, adó formájában, a másik felét viszont munkateljesítésben, ledolgozásban lehetett teljesíteni. A ledolgozásos részt is megengedték pénzben leróni; éppen ezért évenként állapították meg a kézi napszám és az igavonó állatnapszám értékét. 1926-ban: — egy kézi napszámra 35 000 papírkoronát, — egy kétfogatú igásnapszámra 220 000 papírkoronát számítottak. 52 7 1927-ben egy kézi napszámot 2,40 P-vel, egy igavonó állatnapszámot pedig 6,50 pengővel állapított meg a törvényhatósági bizottság. 52 8 Kitűnt azonban, hogy a kézi napszámra megállapított összeget sokallták, az igavonó napszámot pedig kevésnek tartották, mivel 1929-ben a kézi napszámot 2 pengőre csökkentették, az igavonó napszámot pedig 7,50 pengőre emelték. 52 9 A kézi napszámra kötelezettek közül különösen a szegényparasztoknak, napszámosok184
