Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
IV. Heves vármegye Törvényhatósági Bizottságának tevékenysége a belpolitikai konszolidáció erősödése az „aktív" külpolitika és a gazdasági fejlődés időszakában 1926-1929
dönt, s az alapvető nyilvántartásokról a testületi döntések szükségességéig egyaránt intézkedik. Jelentős bevételi forrást jelentett az ebadó is. Mivel 1927-ig az ebtartást semmilyen rendelet nem szabályozta, jelentős bevételtől esett el a megye. Az 1927. évben szerkesztett és jóváhagyott ebtartási szabályrendelet intézkedik az ebadó megállapítása, kivetése és beszedése iránt, amely megkönnyíti az adókivetők munkáját is. A megyei háztartással kapcsolatban a konszolidációs időszakban határozottan érződik a fejlődés a helyes szabályozások felé, amelyre sok vonatkozásban szükség volt, noha erőfordult agyonszabályozás is. A megyei háztartás mellett igen jelentős helyet foglalt el a vármegyei közúti költségvetés és gazdálkodás. Ez annál is inkább fontos, mivel a közlekedési feltételek, az útviszonyok összefüggésben vannak a gazdálkodással, az áruszállítással, a kereskedelemmel is. Ezért a törvényhatósági bizottság a megyei háztartástól tüzetesebben, részletesebben készíti el és tárgyalja le a közúti költségvetést. A gazdasági, politikai stabilizációval, illetve konszolidációval párhuzamosan egyre több gondot fordítanak a közúthálózat javítására. Igazolják ezt azok az adatok is, amelyek évenként mutatják a lehengerelt útszakaszok mennyiségét. így: 1924-ben 30 km, 1925-ben 100 km, 1926-ben 120 km, 1927-ben 80 km, 1928-ban 67 km, 1929-ben 79 km, ÖSSZESEN: 476 km. 51 0 Természetesen az úthengerlések nagyon szerény keretek között történtek, mivel „kilométerenként átlag 130—160 m 3 fedanyaggal, zúzottkővel végeztettek eddig, s csak az 1927. és 1928. években vettünk 200—230 köbmétert kilométerenként." 51 1 A minőségi javítás azonban mennyiségi csökkentéssel járt, mint ahogy ezt a számok is mutatják, amelynek oka a pénzfedezet csökkenése volt. Rendkívül érzékenyen érintette a törvényhatóságot az 1928. évi VI. t. c. 11. §-a, amely úgy rendelkezett, hogy: „A közúti gépjárműveket. .. közúti adón felül más (pl. törvényhatósági vagy községi) közlekedési adóval (közmunkaváltsággal) megterhelni nem lehet." 51 8 Ez az intézkedés a vármegyei közúti alapot jelentős veszteséggel sújtotta, anélkül, hogy más oldalról valamilyen ellenszolgáltatáshoz jutott volna. 1927ben ugyanis 5384 lóerő után fizettek közmunkát, s ezzel szemben 1928-ban már csak 1998 lóerő után volt kivethető közmunkadíj. Ez a veszteség 50 790 pengőre rúgott, amely érték a gépkocsik számának növekedésével arányban emelkedett. 178
