Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
III. Heves vármegye Törvényhatósági Bizottságának erőfeszítései a politikai konszolidáció és a gazdasági stabilizáció kibontakozásáért 1921-1925
elhalálozás meggátlására. A vizsgálat megállapította, hogy a csecsemők jelentős része bélhurutban halt meg, amit „nem a szülök közömbössége, avagy szeretetlensége, hanem a babona, a rossz szokások, a nép alacsony műveltsége, s általában a tudatlanság okozza". 41 9 A nép nyomoráról, szegénységéről és kiszolgáltatottságáról nem tett említést az alispán. Pedig a bajok alapvető forrása itt keresendő. A nyomorúságos helyzetükből fakadt a tudatlanságuk, a babonába vetett hitük, és az is, hogy a nép nem ismerte a természetes táplálást, a szoptatás helyes módját sem. Az orvosok azt állították, hogy általános jelenség volt az emlővel való elaltatás, sőt, bármilyen ok miatt is volt nyugtalan a csecsemő, mindig emlővel vagy cukros vízbe mártott szopókával nyugtatták. De nem volt ritka a pálinkába áztatott, ruhába csavart kenyérből készített cuclival történő csillapítás sem, ami a bélhurutot, a pálinka testi-lelki elcsenevészesedés és a kettő együtt pusztító csecsemőelhalálozást okozott. A nincstelenségben sínylődő nép, a kevés földdel rendelkező földéhes paraszt sem az orvosnak, sem a gyógyszerért fizetni nem tudott, s így kénytelen volt maga „gyógyítani" piciny porontyát, amely téves néphiten, a babonán alapult. Mindezt látva az alispán elrendelte, „hogy a 7 éven aluli gyermekek gyógyításáért a megállapított orvosi díjnak csak a fele jár, és a 7 éven aluli gyermekek gyógyítása kötelező. Csupán a törvény rendelkezéseinek szigorú alkalmazásával a közegészségügyet fejleszteni és a csecsemő halálozást korlátozni nem lehet — írja körrendeletében az alispán —, hanem hozzá kell férkőzni a nép lelkéhez, hogy bizalmát megnyerjük, egészségügyi kérdésekben reá háruló feladatokkal megismertessük, s azok teljesítésére ösztönözzük... hogy azután ne csak azért vigye beteg csecsemőjét „egyszer" az orvoshoz, hogy meg ne büntessék." 42 0 A gyermekhalálozás gyors korlátozása céljából elrendelte az alispán: az egészségügyi felvilágosítást, népszerű előadások tartását, a csecsemők ingyenes gyógyítását, a szegény népréteg számára a gyógyszer ingyenes kiszolgálását, a szükséges anya- és csecsemővédelmi intézmények kifejlesztését elsősorban a városokban és a járási székhelyeken. A nép rendszeres felvilágosítása céljából hangsúlyozta az alispán: „elrendelem, hogy a járás községeit felosztva, minden vasárnap délután a járási tiszti orvos és a községi és körorvosok összeállítandó program szerint egy-két községben tartsák meg az előadásokat, az előadásokra az érdekelt asszonyokat az elöljáróságok névszerint idézzék meg és gondoskodjanak egyébként is, hogy az orvosok fáradozása hiábavaló ne legyen." 42 1 A törvényhatósági bizottság 1925-ben az anya- és csecsemővédelem támogatásáról szabályrendeletet alkotott, amelyben „annak 144
