Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
III. Heves vármegye Törvényhatósági Bizottságának erőfeszítései a politikai konszolidáció és a gazdasági stabilizáció kibontakozásáért 1921-1925
„Mért szegődsz Kis András ily keserves bérre? — Két apró magzatom, nekik kell kenyérre! Két árva magzatom, én két kis cselédem, Tallér hetvenöt cent mindennapi bérem." 41 3 Ment, menekült ingyen föld ígéretével a nagybirtok, a nyomor harapófogójából a föld nélküli, szorgos kezű Heves megyei parasztember az ismeretlen világba. Meggyőződött, hogy itthon, a tőkések, földbirtokosok, papok és katonák társadalmában nemcsak burkoltan, de most már nyíltan is megalázzák. A szocialista érzelmű vagy kommunista cselédeket, aratókat az utcára rakták, mindenféle segélyből kizárták, s így éhhalálra ítélték. De hogy brutalitásukat palástolják, itt-ott hangzatos propagandával egy-egy munkást még ki is tüntettek. A főispán pl. 1923-ban mezőgazdasági cselédek és munkások jutalmazására ad ki felhívást az uraikkal szembeni hűség népszerűsítésére. A jutalom elérhetőség kritériumai a következők voltak: — egy helyben töltött hosszú (25 év) szolgálati idő, — magatartásukkal, jóravalóságukkal társaik közül kitűntek, — a múltban lezajlott Tanácsköztársaság ideje alatt is munkaadóival szemben hűséges és odaadó magatartást tanúsítottak. Azt kéri a főispán, hogy a helyi lapokban közhírré kell tenni, hogy minél több pályázó legyen, annak ellenére, hogy csak: — 3 mezőgazdasági cselédet, — 2 gazdasági munkást lehet a megyéből felterjeszteni. 41 4 Az ellenforradalmi rendszer a finánctőkéseknek és a nagybirtokosoknak, valamint a jómódú parasztságnak jelentős gazdasági lehetőséget, más rétegeknek viszont — elsősorban a munkásosztálynak és a szegényparasztságnak — nyomort, szenvedést és kilátástalan jövőt hozott. A megye lakosságának nyomora kihatott az egészségügyi helyzetének alakulására is. „Az első világháború előtti évtizedek kedvező természetes szaporodása elsősorban a születések magas arányának köszönhető. Az első világháborútól kezdve azonban rohamosan lemorzsolódott a születések aránya: 1922-ben 35,5 ezrelék, de már 1923-ban csupán 31,7 és 1924-ben mindössze 28,9 ezrelék", annak ellenére, hogy az elmaradott népréteg körében egészségtelenül nagy volt a népszaporulat, hiszen egy-egy ilyen családban 8—10 gyermek is született. 41 5 Az iparosok és kisbirtokos parasztság körében viszont a gyermekáldástól való félelmet váltotta ki a Horthy-fasiszta rendszer a nagy adóztatással, a gazdasági életben a piaci agrárolló szabaddá tételével és a kevés vagyon szétaprózódásától való félelemmel. Így 142
