Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
III. Heves vármegye Törvényhatósági Bizottságának erőfeszítései a politikai konszolidáció és a gazdasági stabilizáció kibontakozásáért 1921-1925
állna fenn." 3 4"' Hiába kesergett azonban az alispán a kormány által megcsonkított önkormányzat felett, amely igyekezett szigorú ellenőrzése alá vonni a megyék gazdasági tevékenységét. A megyei számvevőségek államosítására a kormánynak objektíve is megvoltak a maga okai. Az 1920. évi III. tc. miniszteri indokolása valós problémákat vetett fel, amikor azt hangsúlyozta, hogy valójában a megyei pénz- és vagyonkezelés régi rendje igen kedvezett a különféle szabálytalanságoknak, korrupciónak. A törvény a megyei központi pénztári teendőket a megyeszékhelyen levő állampénztáraknak (adóhivataloknak) adta át, azok számvevőségei ellenőrzését pedig a pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőségre bízta, mely átvette a régi megyei számvevőségi személyzetet is. Mivel az állampénztárak egyúttal ellátták a befolyó adóösszegek kezelését is, a számvevőségekre hárult az ezekkel kapcsolatos számvevői munka is. így kivált inflációs időkben megtörténhetett, hogy az adókkal kapcsolatos munkák hátráltatták a megyei teendőket. Az elmondott tényezők azt mutatják, hogy a vármegye háztartásának válságos helyzetét elsősorban nem a vármegyei számvevőségek államosítása okozta, hanem a fokozatos pénzromlás idézte elő. A pénzügyi helyzet, illetve a háztartás általános romlását mutatja a megye törvényhatóságának költségvetése is. Az 1922. évi vármegyei háztartási alapnak a közigazgatási és gyámügyi költségvetés előirányzatát: 6 256 243 K szükséglettel és ugyanennyi fedezettel fogadta el a törvényhatósági bizottság. 34 8 A jóváhagyott összeg több mint kétszerese az 1921. évi költségvetésnek, vagyis 2 848 739 koronával több. Az állandó választmány azzal indokolta a többletet: „... hogy a múlt évi költségvetésben engedélyezett összeg már szeptember hóban nemcsak teljesen felhasználódott, de a hitel több mint 40 000 koronával túl lett lépve, s az év végéig még több százezer koronát kellett kifizetni, amely összeg ezen költségvetést fogja terhelni. 34 9 Vagyis, a jóváhagyott költségvetés nem bizonyult elegendőnek, a gyors pénzromlás miatt, így a többletkiadás fedezetét a következő évi költségvetésben tervezték meg. A fokozódó infláció azonban nem várt helyzetet alakított ki. Az 1923. évi jóváhagyott költségvetés pl. annyira kevésnek bizonyult, hogy két ízben is kellett pótköltségvetést kivetni. Az eredetileg jóváhagyott összeg 39 602 678 korona volt, amely az év végére 141 578 978 koronára gyarapodott, vagyis az 1922. évre jóváhagyott költségvetéshez viszonyítva huszonkétszeresére. A költségvetési többletet természetesen pótadóból fedezték. 1923. évben, az előző évhez viszonyítva 335 százalékkal növelték a pótadót. 124
