Soós Imre: Heves és Külső-Szolnok megye 1772-1849. évi rovásadó összeírásai - Tanulmányok Heves megye történetéből 1. (Eger, 1973)
Hadiadó és háziadó 1772 előtt
bírájára hárult. Ö volt felelős az adóbevallás, adóösszeírás adatainak helyességéért, ő szedte be a falu lakóitól az adót, ő vitte el a rovóhoz, illetve a megye székhelyére. Ö felelt azért is, hogy az adó a kitűzött időpontra valóban be is érkezzék. Ha az adófizetők késedelmeskedése vagy fizetésképtelensége miatt a kivetett adót beszedni nem lehetett, a katonai karhatalom (végrehajtás, executio) első sorban őt, néha az egész elöljáróságot túszként börtönbe vetette és áristomban tartotta mindaddig, amíg a hátralékos adókat a falu lakossága be nem fizette. A bíró az adók kivetésében és behajtásában teljesített terhes munkáj ára való tekintettel teljes adómentességet élvezett, de ez csekély kárpótlás volt a hivatalával járó terhekért. Nem csoda, ha a gazdák vonakodtak a bíróságot elvállalni s emiatt, különösen a XVII. .század második felében, hatósági kényszerrel kellett a gazdatársak szemében gyűlöletessé vált, soros falubíróságot a házak sorrendjében a családfőkre erőltetni. 1 A hadiadón kívül az adózók a XVII. század közepe óta kötelesek voltak még háziadót, ún. megyei taksát is fizetni a vármegyei önkormányzat szükségleteinek fedezésére. A háziadó a hadiadó öszszegének rendszerint harmadát, negyedét tette ki. Ezt az adófajtát a vármegye a címer leveles (armalista) vagy jobbágytalan, egy telkes nemesek rovásaira vetette ki, de a kisnemesek kúriájában — és általában nemesi földön — lakó, ún. kuriális zsellérek is fizették a megyei taksát. A nemesek általában adómentesek voltak, de az armalista nemeseket az 1647. évi 26. törvénycikk kötelezte az adófizetésre abban az esetben, ha nincs megadóztatható jobbágyportájuk, vagyis ha egyetlen telküket maguk művelik meg (egy telkes nemesek). 2 Az 1690-es évek elején, a felszabadító háborúk időszakában világossá vált, hogy a Károly Róbert óta megkövesedett adózási rendszer, a portális adózás, nem képes kielégíteni az ország területére beáramló császári zsoldossereg tartásával, zsoldjával, élelmezésével, elszállásolásával kapcsolatban felmerült, új és roppant mérvű igényeket. Régóta tudták, hogy a pénzadó eddigi rendszere formális és illuzórius, nem az adózó tényleges teherbíró képességére, nem is a vagyonára, hanem pusztán a képzeletbeli jobbágyportát kitevő 4 jobbágy telekre épül, könnyen kijátszható, kizárólag készpénzben kell fizetni, ezt pedig a jobbágy nehezen tudja előteremteni. Heves megye tehát 1689-ben kimondotta, hogy ha a községek készpénzben nem képesek a reájuk eső adórészletet kifizetni, a szolgabírák terményben is elfogadhatják azt. 1690-ben a szolgabírák tehermentesítése céljából Heves megye rendei megyei főbiztosi tisztséget szerveztek a hadiadók, katonai elszállásolások, meg a katonaság részére beszolgáltatott terményporciók ügyének intézéséire. 1692-ben a megyei közgyűlés arról hozott határozatot, hogy a j obit
