Soós Imre: Heves és Külső-Szolnok megye 1772-1849. évi rovásadó összeírásai - Tanulmányok Heves megye történetéből 1. (Eger, 1973)
A rovásadó-összeírások felhasználása a történetkutatásban
A rovásadó-összeírások felhasználása a történetkutatásban A kutató a rovásadó-összeírások három fajtájának egyikétől sem várhatja az adózó nép, misera plebs contribuens vagyoni helyzetének, társadalmi rétegződésének teljes rajzát. Mindhárom csak azt tudja nyújtani, aminek rögzítése céljából készült: a) A szolgabíró előtt tett őszi adóbevallással és ennek során készült helységösszeírással szemben a történetkutatónak mindig érnie kell azzal a gyanúperrel, hogy a szolgabíró azt az előző éviről másolta át, évenként folyamatosan csökkentve a rováskulcs megállapításához megkívánt „szükséges minimumot". (Talán csak II. József idejében készült összeírások képeznek kivételt.) A szolgabíró az adózó személyek felsorolásából igen sok esetben kihagyta az úrbérrendezés után telepített úrbéri és majorsági zsellérek nagy tömegét, pedig ezek is részesedtek a közös haszonvételekben, személyük és állatállományuk adóköteles lett volna. Hasonlóképpen megbízhatatlanok a szolgabírói adóbevallásnak az állatállományról adott közlései is. Bár a francia háborúkat követő gazdasági krízis időszakában a jobbágy vagy ont kétségkívül tetemes károsodás érte, mégis, az ellenőrizhetetlen adóeltitkolás, hamis bevallás, íróasztal melletti minimumbecslés tendenciái ezen a téren érvényesültek, egészen elképesztő mértékben. Ezzel szemben közelebb állnak a valósághoz a telkesgazdákról, az adómentesség eseteiről és jogcíméről, a megadóztatott házakról és ingatlanokról adott közlések, feltéve természetesen, ha az adómentesség és adóelengedés folytán bekövetkezett mennyiségi csökkenést tekintetbe vesszük. b) A járási sommázatokban a személynevek helyett a községek nevét, továbbá a szolgabírói helységösszeírásokból összesítve átvezetett számadatokat találja a kutató, de megtalálja a községekre vetett rovások számát, hadi- és háziadójuk összegét. A közlések megbízhatósága felől itt sem lehet jobbat mondani, mint a szolgabírói helységösszeírások esetében. c) A községi adókivetés céljából a jegyző által készített házi összeírások megbízhatóságát sem lehet száz százalékosnak tekin38
