Soós Imre: Heves és Külső-Szolnok megye 1772-1849. évi rovásadó összeírásai - Tanulmányok Heves megye történetéből 1. (Eger, 1973)
Pillanatképek a szolgabíró előtt tett őszi adóbevallás gyakorlatából
Mindez szinte hivatalos felszólítás volt a pontatlanságra, az örökösen változó, mennyiségileg alig rögzíthető ingóvagyon rovásainak folyamatos csökkentésére. Az őszi adóbevallás és járási—megyei összesítés csak arra volt jó, hogy ezen összesített számadatok felhasználásával a megye adókivető küldöttsége kiszámíthassa az egy rovás után fizetendő adók forint- és dénárösszegét, (illetve 1822 után forint- és krajcárösszegét), meg hogy a vármegye a felső fórumok előtt ezzel igazolhassa teherbíró képességének folytonos csökkenését. Egy másik, jól tájékozott kortárs, Heves megye tiszti főügyésze, 1840-ben Zsoldosnál is keményebben mutatott rá az adókivetés rendszerének súlyos hibáira. Kijelentését hivatalos helyen, a Detk község elkülönzési perét tárgyaló úriszék előtt tette azon alkalomból, hogy a bíróság arra hivatkozva kívánt nagyon kevés legelőt juttatni a detki úrbéreseknek, mert a rovásadó-összeírások tanúsága szerint, igen kevés legelő állatuk van. A főügyész erre így felelt: „A rovatos összeírás, mely szerint 1839—40-ben Detk helységre az adó kivettetett, s melyben a rovatba vett marhák száma foglaltatik, nem lehet biztos mérlege az adózók barmai mennyiségének. Hazánkban az egész adóügy s annak kivetési módja rendszertelen, s bizonytalan alapon nyugvó. A helységekben egyedi bemondás után jegyeztetnek föl a megrovandó czikkek, s jól tudjuk, miként minden egyes adózó önkönnyebbségét keresve, sohasem mondja be a valót, hanem amit lehet, eltitkol, csak hogy kevesebb adóval rovattassék meg, úgy hogy el lehet mondani bízvást, hogy egész adóztatási rendszerünk valótlanságon s csalékony alapon épül." 2 9 De arról nem szól a főügyész, hogy az ellenőrizhetetlen, változó adótárgyak csökkentését saját tiszttársai is elősegítették. Lehetett-e arányos, igazságos adókivetést végrehajtani ilyen pontatlan adóbevallás alapján? Nem. Az adót nem az őszi bevallás alapján és nem a szolgabíró, hanem maga a község vetette ki, éspedig újabb, megbízhatóbb helység összeírás álapján. 34
