Soós Imre: Heves és Külső-Szolnok megye 1772-1849. évi rovásadó összeírásai - Tanulmányok Heves megye történetéből 1. (Eger, 1973)
Miért kívánta a vármegye folyamatosan csökkenteni az adózó személyek és állatállományuk rovásainak számát?
va, éppúgy biztosította minden évre a 110 000 Ft-ot, mintha a szorzási műveletet fordított összegű tényezőkkel hajtották volna végre. Hasonlót eredményezett a rováscsökkentéssel űzött játék a községek, illetve a községbeli adózók viszonylatában is. Azért nem egyszer reális alapja volt a rovásszám csökkenésének. A kincstár 1809—1811 között — és később sem — térítette meg a megyei pénztár számára azon 50 000 Ft összeget, melyet Heves megye adózói a katonaságnak terményben előlegeztek. Hiába kérték a rendek a helytartótanácstól, hogy ezt a jogos követelésüket legalább részletekben számítsák be a hadiadóba, ez évtizedek múltán sem történt meg. 1841-ben még mindig tartozott a kincstár ezzel az összeggel. 2 5 1822-ben elrendelte az uralkodó, hogy a devalváció folytán értéktelenné vált papírbankók helyett a pénzforgalomba be kell hozni a stabil pengőpénzt, vagyis az arany- és ezüstértéket. A vármegyére az eddig 108 000 Ft évi adóösszeget ezüstforintban vetik ki, de az adózók konvenciós (váltó) forinttal fizessék be a rájuk kivetett adót,.» egy ezüstforintnak pedig 2,5 konvenciós (vagy más néven váltó) forint felel meg. Az adó ezzel máról holnapra harmadfélszeresére emelkedett. Mindez igen nagy riadalmat keltett. A megyei rendek azonnal az uralkodó elé tárták adózó népük nehéz helyzetét: „aggódunk azon, hogy az adónak conventionalis pénzben való vétele parancsoltatik. Mert az adózó nép, amelynek conventionalis pénze nincsen, de aztat nem is szerezheti, az adónak ily módon való megadására elégtelen. Ugyanis a földnek termését, marháit, egyéb termesztményeit oltsó és egyedül közfolyamatban levő papiros (bankó) pénzért kénteleníttetik adni. Nincsen egyéb módja a pengőpénz keresésének a só fuvarjánál. . . A tőlök executioképpen (adóvégrehajtással) elszedett házi eszközöket senki a mostani pénz-szükségben oltsó áron sem veszi..." „Őfelségének kegyelmes parancsolata érkezett, hogy azon jurisdictiók (törvényhatóságok), melyekben nagyobb restantiák vannak, felelet terhe alá vétessenek és a tartozásoknak erősebb módokkal leendő beszedésére is köteleztessenek... Tisztelettel be fog jelentetni, hogy az adóval tartozó lakosok exequáltattak, gabonái, házi bútorai, ládái, ágyi ruhái elszedettek, a hátra lévő tartozás mégis be nem szedethetik, az tőlök exequált jószágok ei nem adattathattak, minthogy azokat vesztegetett :áron sem lehetett eladni. Igavonó marhái pedig el nem szedethették, mivel ha a házhelyek is elpusztulnak, az adó fundusa megcsonkul." 2, i 1824-ben a helytartótanács felhívja Heves megye rendeit, „hogy mivel még az 1822—23. esztendőre sem szedetett be általunk az adó, a folyó katonai esztendőnek felére pedig még adófizetőink egészlen tartoznak, az adónak executio által is leendő beszedésén igyekez31
