Soós Imre: Heves és Külső-Szolnok megye 1772-1849. évi rovásadó összeírásai - Tanulmányok Heves megye történetéből 1. (Eger, 1973)

Az adómentesség, adóelengedés, adóösszeírásból való kihagyás

lések mellett működő Országos Küldöttség 1831-ben azt javasolta, hogy a jobbágynak azon igavonó marhái, melyek az állami és földesúri adózás alatt levő földjeinek megműveléséhez elkerülhetetlenül szükségesek — telkenként legfeljebb 8 igásállat —, a közadók alól mentesíttessenek. Heves megye földesurai az országgyűlési küldöttségnek ezen javaslatát — figyelemmel a megye házipénztárának érdekeire — csupán oly mértékig tették magukévá, hogy az igásállatok egy rovás után nagyobb számmal vétessenek fel, mint eddig; „hogy így több igavonó marhák után kevesebb rovások támadgyanak". Közadóbeli tartozásért a fundust, ingatlant a jobbágytól elvenni nem lehetett. Ez az álláspont az 1741. évi, 8. t.c.-nek azon híres tételéből fakadt, mely szerint: „ne onus publicum fundo inhaereat", „közadó a nemesi tulajdont képező ingatlant ne terhelje". Adótartozás, fizetésképtelenség esetén csakis az állatállomány volt az az értékesíthető ingóvagyon, melyet a végrehajtó elvihetett. Ez viszont veszélyeztette a földesúrnál teljesítendő igásrobotot. Ezen a ponton tehát évszázadok óta találkozott egymással a földesúri és paraszti érdek, mely egyként kívánatossá tette, hegy legalábbis a paraszti állatállományban bekövetkezett növekedést — kellő mértéktartással, feltűnés nélkül — hagyják ki a közadó-összeírásból. i) Űjonnan alakított jobbágytelkek, jundusok kihagyása az adóbevallásból. A földesurat jogszabály nem kötelezte arra, hogy az úrbérrendezés után alakított, új jobbágytelkeket közadózásra kötelezett, úrbéri telkeknek ismerje el. Elvileg csak az urbáriumba felvett telkek alkották az állami adó alapját. A szolgabíró az adóösszeírásba csak abban az esetben vehette fel az új fundusokat, ha azok úrbéri jellegét, adóköteles voltát a földesúr elismerte. Ehhez hasonlóan, helyenként változó, sokszor ellentmondásos helyzet, illetve gyakorlat alakult ki az irtásföldek megadóztatásának kérdésében is. 25