Soós Imre: Heves és Külső-Szolnok megye 1772-1849. évi rovásadó összeírásai - Tanulmányok Heves megye történetéből 1. (Eger, 1973)

A földesúr felügyeleti joga a községi és közadók személyenkénti kivetésére

A földesúr felügyeleti joga a községi és közadók személyenkénti kivetésére Az urbárium a földesúri joghatóságból eredő, régi gyakorlatot szentesített, amikor IX. pontjának 3—5. §-ában előírta, hogy a közadónak ,,a vármegye feltett módgya szerént, igazságosan és minden csalárdság nélkül" leendő kivetését ellenőrizze s ,,a helység bírájától erről számat vegyen", másrészről viszont a vármegye is vigyázással légyen, hogy a kiosztott porcióknak (közadóknak) beszedése és a vármegye pénztárába való beszolgáltatása egyedül a községeknél és a faluk tórájánál maradjon, ebbe az uraságok s azoknak tisztjei, magokat ne avassák. 1815. decemberében, a helytartótanács 32.362. sz. rendeletére, a főszolgabírák jelentik, hogy „kiadatván a helységeknek a hadi és házi szükségekre való adójuk, az aziránt való kulccsal együtt, ezt ők — minthogy nékik is vagyon aprólékos helységbeli szükségek — magok között szokták megnagyobbítva kivetni, a városokban ugyan és tehetősebb helységekben arra a végre rendelt perceptor (pénztáros, adószedő) által beszedni, az apróbb helységekben pedig tsak a bírák által beszedetni, eszerint a bírák számadásait minden esztendőben megvisgálás végett az uraságnak beadni. . . Járásbéli szolgabíró urak a megyebeli helységek elöljáróinak kemény felelet terhe alatt meg fogják hagyni, hogy a helységek szükségeire megkívántató költségek feljegyzéseit minden katonai esztendőnek az elején, úgy a számadásokat esztendő végivel megvisgálás végett az illető földes uraságnak beadni el ne mulassák.""

1 Amikor 1825-ben Heves megye kidolgoztatta és nyomtatott alakban kiadta „A helységek bírái számadása elkészítésének módja és a helységek nótáriusai hivatalos kötelességei folytatására szolgáló útmutatás"^, ennek 3. §-ában úgy rendelkezett, hogy a helység szükségeire a földesuraság által megállapított és a szolgabíró által helybenhagyott rúgtatás kivetési kulcsát a szolgabíró határozza meg s a kivetett összeget külön tételként kell bevezetni a község adókönyvecskéjébe (porciólajstromába), meg valamennyi adózónak egyéni porciós cédulájába is. A községek belső igazgatásáról alkotott 1836. évi 9. t.c. 3—4. §-a a földesúr felügyeleti jogkörét a községi pótadó összegének és kivetési kulcsának megállapítását illetően kibővítette, a szolgabíróét pedig csak arra az esetre korlátozta, ha a földesúr az év elején bemutatott kivetési tervezetet egy hónapon belül nem vizsgálná át. 22