Soós Imre: Heves és Külső-Szolnok megye 1772-1849. évi rovásadó összeírásai - Tanulmányok Heves megye történetéből 1. (Eger, 1973)
Az egységes adórendszer bevezetése 1772-ben
kötelessége lett a községi elöljárók használatára magyar nyelven is kidolgozni az új, egységes adóztatási rendszer szabályait. A közgyűlés a helytartótanács július 30-i körrendeleténél is részletesebb és attól bizonyos pontokban eltérő utasítással látta el ezt a jogszabályszerfkesztő bizottságot: — adó alá összeírandók az úrbéri házak, de nem esnek adó alá a földesúri és azon nemesi házak, melyekben urasági szolgák, szegődöttek laknak; — teljes adómentességet élvez a bíró, a kisbíró, tizedes, hajdú személye, minden vagyona, jövedelme után; — részleges adómentesség jár a községi jegyző, pásztor, bába, csikós részére, amennyiben csakis háza után adózik; — kihagyandók az adóösszeírásból a két éven aluli csikók, hízósertések. A kárt nem okozó kecskék a földesúr véleménye alapján adó alá vethetők; — a házakat az összeírok saját belátásuk szerint osztályozzák; — a szántóföldek, rétek rovatába csak a bevetett vagy használt nyomás területét írják be, a község úrbéri osztályzatának megfelelően; — a szőlőket nem kell osztályozni; — gyümölcsösök, kertek ne írassanak össze; malom, borsajtó, korcsma jövedelme csak akkor adóköteles, ha jobbágyok bírják; földesúri korcsma nem adóztatható stb. 1 0 Amikor 1773 márciusában a megye felterjesztette a helytartótanácshoz az új adókivetési utasítás szerint elkészített néhány összeírást, kitűnt, hogy a jobbágyházakat kihagyták az adóztatásból, több problematikus rovattal meg nem tudtak mit kezdem. Megkérdezték például, miként járjanak el abban az esetben, ha egy házban, külön kenyéren, több telkesgazda lakik, de mindegyikük a saját telkén gazdálkodik. Válasz: egy közös házszám alatt és egy közös házadórovással, valamennyi ottlakó háztartás egyéni adótárgyait külön kell megadóztatni. A soronkívüli jövedelmek és árendák, meg a közös haszonvételek adórovartainak meghatározásában előfordultak pontatlanságok, még több volt a valóban méltánytalan megterhelés. Joggal panaszkodott 1774. áprilisában a közgyűlés, hogy nincs mindenütt fuvarozási, illetve kézi napszámosmunka-lehetőség. Ilyen esetben a szolgabírák nem töltötték ki sem a fuvarbér, sem a napszámbér adórovatát. Hiszen a gazdák munkaidejét igénybe veszi a telekföldek megmunkálása, meg a földesúri robotszolgálat, akkor sem tudnának napszámba járni, ha mindenütt akadna munkaalkalom. Méltánytalan tehát az otthon dolgozó parasztot olyan jogcímeken is megadóztatni, ahonnét tényleges jövedelme nincs. 1 1 16
