Soós Imre: Heves és Külső-Szolnok megye 1772-1849. évi rovásadó összeírásai - Tanulmányok Heves megye történetéből 1. (Eger, 1973)

Hadiadó és háziadó 1772 előtt

Az 1690 óta követelt terményporciók az állandó hadsereg felállításával, 1715 után sem szűntek meg, amennyiben az adózók ezután is kötelesek voltak a megye területén átvonuló (transennalis), vagy oda téli hónapokra beszállásolt (hibernans) katonaság részére meghatározott mennyiségű élelmet, szállást (kvártélyt), takarmányt, fuvart, készpénzt szolgáltatni. Egy katona „emberporciója" (oralis portio) naponta: egy font hús, két font kenyér, továbbá „salgamum" gyanánt tüzelőfa, gyertya, só, ágy. Az emberporció 3—4 forintos ellenértékét beszámították (imputatio) s levonták a jobbágy hadiadójából. A „lóporció" (equilis portio) egy napra: 6 font zab. 8 font széna, heti 3 csomó szalma volt. Ennek készpénzérbékét — havi 3 Ft-ot — ugyancsak beszámították, a jobbágy hadiadójából levonták. A katonaság átvonulásával, illetve beszállásával, az ember- és lóporciók adminisztrációjával kapcsolatos feladatokat a megyei biztos (commissarius) látta el. Ö gyűjtötte azokat a nyugtákat, amelyeket az átvonuló vagy beszállásolt katonatisztek adtak át a községek bíráinak, az igénybe vett és beszámítandó terményszolgáltatásokról.

7 11