Soós Imre: Heves és Külső-Szolnok megye 1772-1849. évi rovásadó összeírásai - Tanulmányok Heves megye történetéből 1. (Eger, 1973)

Hadiadó és háziadó 1772 előtt

felosztás alapját azok a járási adóösszeírási füzetek — dicalis conscriptiók — képezték, melyeket a szolgabírák és esküdtjeik állítottak össze. Azt, hogy ebben a megyében egy bizonyos, hosszabb időhatáron belül hány adózó személy, hány darab állat, hány köböl gabonatermés, hány forint jövedelem képez egy dikát, s hány dika képez egy portát, időről időre (pl. az 1722. és 1737. évben) a megyei közgyűlési utasítások írták elő. Az adókivetés szempontjai nemcsak megyénként, hanem egy megyén belül, időszakonként is változtak, valahányszor a közgyűlés indokoltnak látta a változott viszonyokhoz jobban alkalmazkodó, új adókirovási utasítások kiadását és az adótárgyak körének bővítését, abból a célból, hogy az adózók teherbíró képességét még célszerűbben kiaknázhassa. 1770-ben például megadóztatták a 16 éven felüli jobbágyokat, a jármos és uzsorás (kölcsönvett) ökröt, a fejős-, heverő vagy meddő tehenet, hátas- vagy hámos lovat, harmadfű tinót és csikót, fejős juhot vagy kecskét, medő juhot és ürüt, esztendősnél nagyobb sertést, a búza, árpa, zab, tönköly, lencse, borsó termését kilákban, azaz mérőkben kifejezett súlyuk szerint, a méhfaaptárokat darabszámra, a bortermést akók száma arányában, a dohánytermést csomók szerint, a kézműves mesterségből, pálinkafőzésből (fazékból, katlanból, üstből), meg a kereskedésből eredő hasznot. Jellemző, hogy 1772 előtt nem az ingatlanokat, nem a házakat, nem is a szántónak, létnek, szőlőnek területét adóztatták, hanem csak kilákban, mérőkben bevallott termésüket. Ennek bizonyára az volt az oka, hogy a kettős megye 150 községének kétharmada, az 1771. évi úrbérrendezés előtt, még a földközösség rendszerében használta határát, a földek pedig az időszakos újraosztások következtében mind elhelyezkedésükben, mind kiterjedésükben szinte évről évre változtak. De majdnem ennyire változékony és megbízhatatlan volt az évi gabonatermésnek, az állatállománynak és jövedelemnek menyiségéről tett adóbevallás is. Ennek ellenére a megyei pénztár mindig megkapta a községektől a rájuk egy összegben kivetett hadi- és háziadót, mert amennyivel az egyik adózónak diikája, adóterhe hamis bevallás, munkaképtelenség, tűz- és jégkár vagy egyéb okok folytán csökkent, a többi falubeli adózóé annyival növekedett. Az elköltözők adóterhe is az otthonmaradottak nyakába szakadt abban az esetben, ha az elszökött jobbágy azon évi adóját távozása előtt ki nem fizette. .A XVIII. század első felében az adóösszeírást végző szolgabírák évről évre elkészítették és a megyei pénztárba be is terjesztették a járásbeli községek dikális összeírásait tartalmazó járási füzeteket, melyek valamennyi község adózóit és adótárgyait külön név szerint 11