Forrásaink a reformációról - Dokumentumok az MNL Heves Megyei Levéltárából (Eger, 2018)
Bevezető
számához viszonyítva 1850-ben elenyésző, a népszámlálás alkalmával mindössze 16 fő reformátust és 17 evangélikust találtak. A 19. század második felében Prágay Lajos makiári lelkész kezdeményezésére megalakult az egri protestáns fiókegyház. A növekvő létszámú közösség 1860. augusztus 15-én egyházi közgyűlést tartott, melyen Prágay Lajos indítványozta a makiári anyaegyházhoz csatolandó egri protestáns leányegyház alapítását. A fiókegyház megalakulására vonatkozó határozatot száznégyen írták alá, az ügy támogatására pedig kérelmet nyújtottak be a Palkonyán tartott borsodi egyházmegyei közgyűléshez, mely azt továbbította a Sátoraljaújhelyen székelő egyházkerületi közgyűlésnek. A közgyűlés jóváhagyta az egri fiókegyház alapítását. Az újonnan alakult leányegyház adományokból megvásárolta a Csorna családnak a város közepén fekvő házát, és a vasárnapi istentiszteletek gyakorlására imaházzá alakították, melyet 1867. szeptember 15-én szenteltek fel. A ma Kálvin házként ismert imaház korlátozott befogadóképessége miatt a 20. század első évtizedében sürgetővé vált a templom építésének ügye. Az első, 1908-ban tervezett templom nem épült meg, a szükséges anyagi erőforrásokat az egyházközség nem tudta előteremteni. A mai neobarokk református templom és a lelkészlak 1930- ban, az egri evangélikusok hathatós támogatásával, százezer pengő költséggel épült fel. A templom homlokzatán relief-kereszt jelzi a reformátusok és az evangélikusok együttes áldozatkészségét, összefogását és külön említést érdemel, hogy átadásának évében egy unitárius család is a gyülekezethez tartozott. Eger város feudális kori irataiból, a vár 1687. évi visszafoglalása előtti időszakból csekély mennyiségű iratanyag került a levéltárba és azok között nem található 16. századi reformációra vonatkozó forrás. A kiadványban Eger város tanácsának és polgármesterének a kapitalista korban keletkezett közigazgatási iratait, főleg a protestáns közösség ingatlanszerzésre és templomépítésre vonatkozó forrásait közöljük, melyek az egri református egyházközség 19. századi megalakulására vonatkozó adatokkal is szolgálnak. Gyöngyösön a 16-17. században a protestánsok, nem minden konfliktus nélkül, de elismert egyházi keretek között gyakorolhatták hitüket, jelenlétük és egyházuk elfogadott volt. A török kiűzését követően helyzetük gyökeresen megváltozott, megítélésük ellenségessé vált, megszerzett templomukat elvették tőlük. Bár a Rákó- czi-szabadságharc idején rövid időre törekvéseik külső támogatásra találtak, alapvető változást nem sikerült elérniük.3 Egy 1705 júniusában meghozott tanácsi határozat a lutheránus prédikátor városból való kiűzését rendelte el, s egyértelmű tiltást fogalmaztak meg jövőbeni működését illetően. A magán vallásgyakorlatot ekkor már 3 A gyöngyösi protestánsok 16-18. századi történetét ld.: Dezséri Bachó L.: Gyöngyös város; uő.: A gyöngyösi templomok; Misóczki L.: Vallás és egyházügy; Szederkényi N.: Heves vármegye története II-IV. 11
