Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Varga László ifj.: Igazoló eljárások Egerben
628 gyar Függetlenségi Front pártjaiból delegálták. A bizottságok állami hatáskörükkel élve vizsgálhatták a közalkalmazottak akár 1939 előtti múltját is, majd az igazolás alá vont személyeket vagy megtartották állásukban, vagy eltávolították onnan, de akár büntetéssel is sújthatták, mint például a nyugdíjba küldés, más munkakörbe helyezés, vagy például a feddés. Sőt ha úgy ítélték meg, hogy az illető nagyon súlyosan vétkezett a magyar nép ellen, akkor népbíróságok elé is utalhatták az ügyét. Az igazolás egyébként úgy zajlott, hogy ki kellett tölteni egy több mint ötven pontos nyilatkozatot, amelyben vizsgálat tárgyává tették a közalkalmazott múltját. Az igazoló eljárások lefolytatása során azonban igen nagy hiányosságok merültek fel. És ebben számtalan tényezőnek volt szerepe. Fontos momentum volt ugyanis, hogy az igazoltak által bediktált adatokat a háború utáni rendezetlen viszonyok között igencsak bajos volt ellenőrizni, de még ez jelentette a legkisebb akadályt. „Az új rendszer berendezésének ebben az időszakában ugyanis egyszerre zajlott három, szoros kölcsönhatásban álló folyamat. Az igazoló eljárással biztosítani kívánt „demokratizálás" mellett, ugyanezen időszakban kellett az egyes pártoknak kiállítaniuk saját pozícióképes káderállományukat, s egyúttal fel kellett készülniük az időközben beharangozott nemzetgyűlési választásokra. A demokratikus átalakulás elvi célkitűzése és az ezt megvalósítani hivatott pátok közötti - magától értetődő - hatalmi harc sajátos kényszerkapcsolatot teremtett a három szimultán folyamat között." 4 Az igazoló eljárásokat lefolytatok így szinte feloldhatatlan ellentmondásba keveredtek. Bár igaz, hogy az igazoltatásokat végző permanens bizottságok egészen 1948-ig fennálltak, és csak Budapesten több mint 131 ezer esetben hoztak határozatot, a baloldalon általános volt a vélemény, hogy az igazoló eljárások nem érék el azt a kívánt hatást, amit reméltek tőle. 5 Ennek ellenére volt némi jelentősége a reakció elleni politikai küzdelemben, ha messze nem is eléggé. Ezért merült fel már 1945 közepe táján a kommunista párt berkein belül a B-listázások gondolata. Az Egri Igazoló Bizottság felállítása 1945 február végén, ahogy az ország többi részén is, Egerben is megkezdődtek az igazoló eljárások. Az igazolásokat természetesen felfokozott várakozás előzte meg, ahogy azt a helyi Igazság című újság cikke jól illusztrálja: „Az úton végig kell menni és nincs senki számára megállás. Huszonöt évvel ezelőtt indultak meg egyesek azon az úton, amely ma az Igazoló Bizottság elé állítja őket, ahol megmérik, hogy az elmúlt évtizedek, de különösen az elmúlt hat év alatt mit cselekedtek. Egy romba dőlt ország, egy elpusztult nép követeli: ne csak a hivatalokból, hanem a társadalomból is távolítsák el azokat, akik támogatói voltak annak a rendszernek, mely a demokratikus orszá4 GYARMATI, 1996. 82. p. 5 Budapesten és vidéken az igazoláson átesett tisztviselőknek mindössze 3,1%-át távolították el munkahelyeikről.