Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Tóth Ágnes: Az evangélikus egyház és a bácskai németek a visszacsatolás után
Tóth Ágnes: Az evangélikus egyház és a bácskai németek a visszacsatolás után 597 eljárási mód. Az, ahogyan a bácskaiak nem tekintették tárgyaló partnernek, s az, hogy a magyar kormány ennek érdekében még nyomást sem gyakorolt rájuk. A bácskai evangélikusok vezetői felismerve a magyar kormány - külpolitikai kényszerek miatti - engedékenységét és kompromisszum-készségét, érvényesíteni tudták követeléseik jó részét. Számukra az önállóság jogi kereteinek kialakítása kevésbé volt fontos, mint az egyetemes magyar evangélikus egyháznak, vagy a kormányzatnak. 1941. szeptember 28-án Radvánszky Albert egyetemes egyházi felügyelő, Kapi Béla, és Raffay Sándor püspökök az elszakadás deklarálását követő új helyzetről tárgyaltak a miniszterelnökkel. Raffay ugyan megismételte korábbi álláspontját, miszerint egyházjogi, történelmi szempontok és az egyház alkotmánya értelmében is a bácskai egyházközségeknek a bányai egyházkerületbe való beilleszkedését tartaná helyesnek, de kifejezte tárgyalókészségét is. Ragaszkodott azonban ahhoz, hogy az elszakadás és szervezés ügyében a bejelentést neki tegyék meg, elismerve ezzel őt a kiválást megelőző időre „az odatartozandó hívek törvényes püspökének". Radvánszky Albert és Kapi Béla az evangélikus egyház történelmi egységének biztosítása érdekében fontosnak tartotta, hogy olyan megoldás szülessék, amellyel az elszakadt német egyházi egységet a magyarországi evangélikus egyházhoz kapcsolják. Mivel az egyházmegyék nem közvetlenül kapcsolódnak az egyházegyetembe, ezért egy önálló egyházkerület szervezését javasolták. Elén a püspök állna, felavatását azonban magyarországi püspöknek kellene végeznie. Hangsúlyozták azt is, hogy mindazon gyülekezetek, amelyek az adott területen elszakadásukat nem deklarálták, magától értetődően továbbra is a bányai egyházkerülethez tartoznak. Annak érdekében, „nehogy később magyar egyházi és nemzeti szempontból hátrányosabb" megoldás születhessen, azt kérték, hogy a gyülekezetek az elszakadás bejelentésével egyidejűleg nyilatkozzanak arról is, hogy az új, önálló német egyházkerület szervezését a magyarországi egyházegyetem keretében akarják megvalósítani. Bárdossy László miniszterelnök az egyházi vezetők kéréseit elfogadhatónak, s a maga részéről is képviselhetőnek tartotta. 2 1 Hómann Bálint 1941. október 3-án tárgyalt Mederrel Henrikkel és Franz Hammal, akik szóban elfogadták a feltételeket, de a néhány nappal később benyújtott dokumentumokban csak az elszakadást konstatálják, az egyetemes egyházhoz tartozást nem. Egyidejűleg Hómannt az egyház segélyezésére kérik. Hómann október 14-én levélben figyelmezteti Medereket, hogy „a beadványok tartalma nem felel meg a megállapodásnak". November végén újabb személyes tárgyalásra került sor Hómann és Meder között, aki a gyülekezetek ellenállására hivatkozott, amikor kijelentette: szervezetileg önálló egyházkerületként sem kívánnak a magyarországi egyházegyetemhez kapcsolódni. Csak - mint fogalmazott - lelkiekben kívánnak kooperálni. 2 2 21 EOL Egyetemes Felügyelői (Egyházi) Irattár 2987./1941. 22 1 941. november 26-án Hómann kérésére Kapi Béla és Radvánszky Albert is fogadja Mederéket, de a beszélgetést mindkét fél csupán ismerkedési látogatásnak minősítette. Mederék nem tudtak választ adni arra, hogy a létrehozandó spirituális szervnek mi lenne a célja, feladata. - EOL Egyetemes Felügyelői (Egyházi) Irattár 575./1942.