Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Tóth Ágnes: Az evangélikus egyház és a bácskai németek a visszacsatolás után

Tóth Ágnes: Az evangélikus egyház és a bácskai németek a visszacsatolás után 593 és a sajtó segítségével kívánták elérni. A magyar kormányzat magatartását 1941 őszéig a hárítás jellemezte. A kérdést az egyház belső ügyeként igyekezett megjeleníteni, és mindenekelőtt a szemben álló feleket akarta megegyezésre kényszeríteni. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy sem a magyar evangélikus egyház, sem az elszakadni akarók nem hajlandók engedményekre, s amikor az ügy diplomáciai szempontból is kínossá vált, csak akkor avatkozott be. Ekkorra azonban már a bácsi egyházmegye különválása de facto megtörtént. Csak az volt a kérdés, hogy a már egyébként is tűrt helyzetet a jogi lehetőségek szem előtt tartásával, s a magyar evangélikus egyház - erkölcsi és anyagi - veszteségeinek minimalizálásával hogyan lehet legalizálni. Az evangélikus egyház vezetői, különösen Raffay, lényegesen egyértelműbb és határozottabb segítséget és állásfoglalást vártak el a magyar kormánytól. Különösen nehezményezték, hogy a magyar kormány az államsegélyek utalását nem kötötte ahhoz a feltételhez, hogy Mederék Raffayékkal tárgyalóasztalhoz üljenek. A kialakult patthelyzetben a probléma megoldására, vagy kezelésére viszonylag kevés eszköz állt Raffay rendelkezésére. Egyrészt a bácskai evangélikus híveket az általa kiadott körlevelekben folyamatosan tájékoztatta a történésekről és álláspontjáról, azt remélve, hogy a bizonytalankodók, vagy szimpatizánsok valamilyen módon ott helyben befolyásolni tudják még az eseményeket. Másrészt az egyházi törvények betartásához mereven ragaszkodott, amivel kissé lassítani tudta a folyamatot. Meder budapesti tárgyalásait követőn május 19-én szintén körlevélben presszionálja a gyülekezeteket, amelyben az elszakadás deklarálását követeli, annak érdekében, hogy németek és evangélikusok maradhassanak. Az ideiglenes egyházvezetés nevében pedig utasítást adott a presbiteri gyűlések azonnali összehívására. Az utasítás azt is tartalmazta, hogy a presbiteri gyűlések milyen határozatot kötelesek elfogadni. E szerint elismerik, hogy a bácskai területnek a voltjugoszláv királyságtól való elszakadása következtében az ágostai hitvallású német evangélikus egyház Jugoszláviához való tartozása megszűnt. De a német evangélikus egyházközségek Bácska területi hovatartozását figyelmen kívül hagyva önálló német evangélikus egyházzá szerveződnek. Ez az egyházi közösség más területek evangélikus gyülekezeteit is magába fogadhatja. S az ideiglenes vezetőséget a Dél-magyarországi Német Evangélikus Egyház új alkotmányának kidolgozásával megbízzák.

1

0 Meder ezzel egy időben arról is tájékoztatta a gyülekezeteket, hogy a birodalmi német egyházi vezetőkkel, a bányakerületi püspökkel, és a kultuszminiszterrel is fölvette a kapcsolatot, s mindannyian törekvéseik támogatásáról biztosították őt. Valóban ezekben a napokban érkezett meg dr. Theodor Heckel

1

1 berlini püspök egyértelmű támogató levele, amelyben leszögezte, hogy az „Egyházi Külügyi Hivatal az önök törekvését tanáccsal és cselekedettel nyomatékosan támogatni fogja. Kérem, hogy a jogi felépítés érdekében is maradjanak velem további érintkezésben. Az ön által kért támogatás a javasolt módon ío EOL Egyetemes Felügyelői (Egyházi) Irattár 2986./1941. 11 Theodor Heckel (1894—1967). 1934 februárjától a két évvel korábban létrehozott Külügyi Egyházi Hivatal vezetője.