Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Tilcsik György: Szapáry Antal gróf muraszombati uradalmának 1849 januárjában készült leltára

560 Az inventárium adati szerint az uradalomhoz tartozó településeken igencsak eltérő nagyságú területek voltak Szapáry Antal tulajdonában, és így azok ennek megfelelően nem egyformán vették ki részüket annak gazdasági életéből, hiszen a 23 településből minden tekintetben meghatározó jelentőségű Muraszombat mellett hozzávetőlegesen csupán 10-ben folyt olyan jelentőségű szántóföldi termelés, amely érdemi hozzájárulást jelenthetett az uradalom bevételeihez. Az 1840-es évek második felében Szapáry Antal muraszombati birtokán a szántóföldi gazdálkodás meghatározó fontosságú volt, a szokásos kalászos és a tájegységre jellemző hajdina mellett kukoricát és takarmányozás céljából pillangós növényeket csicseri borsót, lóherét és bükkönyt - is termesztettek, és cséplőgépet is használtak. Sajnos a rétek, a legelők és az erdők pontos kiterjedéséről és hasznosításának konkrét módozatairól nincsenek pontos adatok a leltárban, az állatállomány összetétele és száma viszont azt igazolja, hogy az állattenyésztés is jelentős szerephez jutott az 1840-es évek második felében Szapáry Antal muraszombati gazdaságában. A muraszombati majorban felállított ún. svájceráj és az uradalomban összeírt további 240 közöttük 77 ridegen tartott - szarvasmarha, valamint az összesen 1134 birka, melyből 450-et tartottak ridegen, arra enged következtetni, hogy az állattartás, azon belül is a már korszerű módszereket is alkalmazó szarvasmarha-tenyészet, valamint a juhászat, és azzal összefüggésben a gyapjúeladás fontos elemét képezték a muraszombati uradalom bevételeinek. Az uradalmi pincékben őrzött borok mennyisége és a szőlőtermesztésre használt, bár csupán hozzávetőlegesen ismert területek elhelyezkedése és kiterjedése jelentős borgazdálkodásra és -kereskedelemre enged következtetni. A muraszombati kastély bútorairól, berendezési és használati tárgyairól szóló leltárrész alapján elmondható, hogy Szapáry Antal és családja társadalmi rangjuknak minden tekintetben megfelelő körülmények között élt az 1840-es évek második felében, és - bár a leltár készítése utáni időszakban természetesen már nem számolhattak az egykori jobbágyok pénz-, termény- és munkajáradékával, ráadásul uradalmukat közel 50 000 pengőforint adósság is terhelte - az inventárium adatai ugyanakkor arra is következtetni engednek, hogy a Szapáry család tagjait és muraszombati gazdaságukat semmiféle anyagi nehézségek nem fenyegették a jobbágyfelszabadítást közvetlenül követő években.