Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Tilcsik György: Szapáry Antal gróf muraszombati uradalmának 1849 januárjában készült leltára

Tilcsik György: Szapáry Antal gróf muraszombati uradalmának. 557 tak az ugar pihentetésével vagy csupán legelőként való alkalmazásával, és az ugarba takarmány- és kapásnövényeket vetettek. Az inventárium következő része - folytatva a folyamatos sorszámozást - az uradalom többi településén megtalálható volt állatok és eszközök számát, valamint a szalmásgabona és szálastakarmány milyenségét és mennyiségét rögzítette, és ezzel le is zárult az összesen - a sorszám szerint 557 tételből álló leltár, amely három példányban készült, és mely példányokra a készítők - Agustich Lajos, a tótsági járás alszolgabírája, Keresztury Alajos járási esküdt és Ludwig Wolf, a Kinsky gyalogezred kapitánya aláírásai és pecsétjei 1849. január 29-én kerültek rá. Vélhetően ezt követően vették észre a leltár összeállítói, hogy abból egyszerűen kimaradt az uradalmi földek felsorolása, ezért - miután nyilván nem akarták az addig elkészített inventárium három példányát újramásoltatni - úgy döntöttek, hogy a hiányzó adatokat egy pótlásban szerepeltetve hozzákapcsolják a leltár már elkészült részéhez. Ezért valószínűleg másnap, de az is lehet, hogy még aznap, de január 30-ra datálva, az uradalomhoz tartozó 23 településen elterülő földterületeket vették leltárba, ám ettől kezdődően a sorszámozást az addigi folyamatos helyett településenként újrakezdték. Minden bizonnyal a leltár ezen, mindössze 44 tételből álló része a rendelkezésre álló földkönyvek adatainak felhasználásával és nem a „terepen" készült. Nem valószínű ugyanis, hogy az elrendelt zárlat és az ahhoz szükséges inventárium elkészítése miatt aktuálisan felmérték volna az uradalom belső telkeit, szántóföldjeit, rétjeit, erdőit, legelőit és szőlőit. A leltár kiegészítésének zárórészében annak készítői egyrészt úgy nyilatkoztak, hogy Szapáry Antal muraszombati uradalma 6 éves átlagot figyelembe véve, esztendőnként 20 000 pengőforintot jövedelmez, ám miután a robot megszűnt, a következő esztendők jövedelmét nem lehetséges meghatározni, másrészt közölték, hogy az uradalom adósságai 47 899 pengőforint 44 krajcárra rúgnak. Végezetül Agustich Lajos alszolgabíró, Scheffer József, a muraszombati uradalom számtartója és Ludwig Wolf kapitány - miután írásban kijelentették, hogy az inventárium készítése során az abban szereplő iratokon kívül semmiféle gyanús vagy olyan irományt nem találtak, amely Szapáry Antal felségárulásban vagy zendülésben való részvételére utalna - a főrész mögé illesztett pótleltár három példányát aláírták és pecsétjükkel is ellátták. A leltár ezen kiegészítő részéből tudjuk, hogy Szapáry Antal muraszombati uradalma - amely teljes egészében a ma Szlovéniához tartozó területen feküdt - a reformkor végén egy mezővárosra - Muraszombat (ma: Murska Sobota) 18 falura Bokrács (ma: Bokraci), Barkóc (ma: Bakovci), Borhida (ma: Borejci), Muracsernec/Muracsermely (ma: Murski Crnci), Dankóc/Orfalu (ma: Dankovci), Gederóc/Kőhida (ma: Gederovci), Lehomér (ma: Lemerje), Kosárháza (ma: Kosarovci), Kupsinc/Murahalmos (ma: Kupsinci), Lukasóc/Lukácsfa (ma: Lukacevci), Márkusóc/Márkusháza (Markisavci), Nemsóc/Lendvanemesd (ma: Nemcavci), Pucinc/Battyánd (ma: Puconci), Szemtbiborc/Szentbibor (ma: Sebeborci), Tessanóc/Mezővár (ma: Tesanovci), Véghely (ma: Krajna), Vaslak (ma: Vaneca) és Völgyes (ma: Dolina)-, egy ún. házcsoportra, amely az őrségi szeres településhez hasonló településforma - Gorenscsák (ma: Gorenscek) -,