Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Szirácsik Éva: „Ország, világ, víz hajtotta"
538 A 197 gazda beköltözési idejéről a következőket mondhatjuk el vallomásaik alapján. Fülek pusztulása előtt a jövevények 4%-a érkezett a Koháryak gyöngyösi és horti birtokaira, majd ezt követően Buda felszabadításáig újabb 6%-uk a Nógrád és Heves vármegyei uradalmaikba. A nagyobb arányú bevándorlás a törökök kiűzését követő békésebb időszak és a Koháry-foldesurak visszatérésekor következhetett be, 1687 és 1702 között a jövevények 56%-a telepedett meg a tárgyalt területen. A Rákóczi-szabadságharc idején, amikor a császárhű Koháryak lefoglalt birtokait Heves vármegyében Esterházy Antal, Nógrád vármegyében Esterházy Dániel kapta, a jövevények 25%-a költözött át a vizsgált területre. Miután a Koháryak visszakapták birtokaikat az ide irányuló migráció nem szűnt meg, 9%-ot ért el az urbáriumok elkészültéig. (2. táblázat) Amennyiben a bevándorlás éves átlagát tekintjük, akkor elmondhatjuk, hogy a bevándorlás hulláma 1687 és 1702 között tetőzött, évente átlagosan 7,33 fő érkezett a birtokra, ami hangsúlyozza a Koháryak, különösen pedig Koháry István ilyen irányú törekvéseinek hatását. A bevándorlást lényegében a Rákóczi-szabadságharc sem törte meg erősen, mivel ekkor 6,22 fővel számolhatunk esztendőnként, de a beköltözés intenzitása tovább csökkent a Rákóczi-kor után is. A jövevények korábbi jogállása A 290 jövevény 36%-áról tudjuk, hogy milyen jogállású volt előző lakóhelyén. A Koháry-birtokra érkezők között 18 korábban szabad emberről is olvashatunk. Az 1716-ban Szécsényben lakó Olasz Szűcs Mihály, a balassagyarmati Kovács Janó előtte kovácsok voltak, más mesterséget űzött Laukonides János és Prhlik István, illetve a keszegi Krik Pál pásztorként dolgozott korábban, Libiak Ádám pedig Rimócon lett pásztor. A többiek előző foglalkozása nem ismert. A korábban földesúr alá nem tartozók közé sorolták ifjabb Bárány (Baran) Jánost is, akinek apja telepítette be Balassagyarmat Koháry-birtokhoz tartozó részét. A betelepülők előző lakóhelyéről ismert, hogy 10%-uk más magánföldbirtokos „birodalma alól" érkezett, 2%-uk pedig kincstári birtokról jött. A különféle birtokról származók közül csupán 6 gazdának volt menlevele! 1 4 A többség feltehetően engedély nélkül szökhetett el előző földesurától. A jövevények 18%-a Koháry-birtokhoz tartozó településen belül vándorolt. A belső migrációt számottevőnek tarthatjuk, ez inkább a vizsgált terülten belüli mozgást jelentette, ugyanis 53 esetből csupán 6 alkalommal mutatható ki, hogy más Gömör vármegyei (Kokova, Pohorella) és Hont vármegyei (Csáb, Csábrágvarbók, Méznevelő) Koháry-birtokról érkeztek az említettek. 14 A balassagyarmati Knapkó Márton Bossányi Gábor földesúrtól váltotta ki magát, a zsélyi Kovács Pál Balassa Ádámtól, míg a keszegi Kersik András „mindenét eladta, maga helyett más jobbágyot állított", amiről igazolása volt. A horti Szarasz Máténak és Tott Pálnak is „manu missionalisa vagyon". A balassagyarmati Liptanszky János menlevele viszont „ebben a háborúságos időben elveszett".
