Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Szabó Jolán: Alapítványok Gyöngyösön a 19. század első felében

Szabó Jolán: Alapítványok Gyöngyösön a 19. század első felében 507 Az alapítványok támogatói körében számuk alapján a városi polgárok voltak a legtöbben, 48 befizetés származott tőlük. Ők mind a négy alapítványba juttattak különböző összegeket, egy fundáció, a szegény asszonyok alapítványa kizárólag csak az ő adományaikkal gyarapodott. Szintén magas volt arányuk a szegények alapítványában. Az ide adományozók 78,57%-a volt ugyanis városi polgár. A Pocsuk alapítványban pontosan egyharmad, az ispotály alapítványnál pedig kétharmad arányban képviseltették magukat. Támogatásuk együttes összege 7838 forint volt, ami az összes adomány (28104 forint) 27,89%-át jelentette. Az átlagos befizetésük 162 forint volt, de itt is nagy a különböző értékek közötti megoszlás. 100 forint és az az alatti összeg adományozása volt a leggyakoribb körükben, a 48 támogatóból 40 személy (százalékban kifejezve 83,33%) fizetett ekkora összeget.

18 134 és 577 forint közötti befizetők heten voltak, ők az összlétszám 14,58%-át jelentették, s egyetlen személy 2000 forintos adománya az egyedüli kiemelkedőnek számító érték. Az adományozók körében a polgárok minden foglalkozási ágban képviseltették magukat Legnagyobb számban, 25 fővel a jegyzéken polgárnak feltüntetett földművesek, szőlőművesek voltak, utánuk a hivatalnokok következtek 11 fővel

1

9, s eggyel kevesebben, 10-en voltak a városi kézművesek. A kereskedőket egyetlen befizető képviselte, s egy intézeti szegény is növelte az adományozók számát. Az alapítványokat nemcsak a férfiak, hanem a nők is segítették. A földbirtokosok közül 3 női adományozó volt, egyikük külön alapítvány létrehozója, ketten pedig az ispotályt támogatták. A városi polgárok között 10 női név szerepel, ebből 5 özvegyként feltüntetett. A Páldy alapítványt nem számítva három fundációt segítettek adományaikkal, az ispotályt heten, a szegények alapítványát ketten, a szegény asszonyok megsegítésére létrehozottat pedig egy polgárnő. A jótékonykodás és ennek alapítványi formában való megjelenése Gyöngyösön a 19. század első felétől vált jellemzővé. Irányultsága a korszak két fontos területére, a szociális gondoskodásra és az oktatásra koncentrálódott, melyek problémáinak megoldása állami és közösségi szinten is felvetődött. A befizetések nagy része a szegénygondozás céljaira szolgált, melynek intézményi háttere biztosított volt. Az iskolai alapítványok szűkebb körű támogatást kaptak, nagyobb összegekkel az oktatást végző szerzetesek segítettek. Alapítványok létrehozója kezdetben a város egyik jelentős részbirtokosa volt, de a 19. században a magánszemélyek mellett már a városi hatóság is kezdeményezővé vált. Az alapítványok támogatói köre egyre jobban kiszélesedett, a gyöngyösi polgárok részvétele több mint 2/

3-os aránnyal meghatározóvá vált. Adományaik ugyan összegszerűen nem voltak magasak, együttesen is csak a befizetések szűk harmadát jelentették, jelentősége nem is ennek volt. Az adományozás mint magatartási forma s a polgári mentalitás egyik jellemzője kimutatható és mindinkább jellemzővé vált. 18 A legkisebb befizetés összege 5 forint volt. 19 Három személy közülük két alapítványba is adományozott, így tényleges számuk 8 fő volt.