Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Sashalmi Endre: Megjegyzések A „Bojár Duma" kérdéséhez az első Romanovok idején (1613-1682)
484 is a jogi-intézményes értelmezés kialakulásának háttere, ennek valószínűleg új lökést adott Szperanszkij 1809-es alkotmánytervezete. Szperanszkij ugyanis 1809-es politikai reformtervezetében 4 fajta, különböző területi szinteken szerveződő és piramisszerűen egymásra épülő duma szerepel, melyek tagjait választották volna: az alsó szintű dumák esetében közvetlenül, a második szinttől kezdve pedig közvetve, mindig az eggyel alacsonyabb szintű dumák tagjaiból. A legfelső szint pedig, az állami duma (goszudarsztvemiaja duma) nevet viselte volna. Az állami duma Szperanszkijnál valódi közjogi intézmény, hiszen a törvényhozás folyamatának egyik pólusa, annak ellenére, hogy bár törvényjavaslatot nem kezdeményezhetett, vétójoggal rendelkezett volna. Ugyancsak az intézményes értelmezés felé vihet az 1905-ös forradalom eredményeként létrejött Állami Duma (1906), mely közvetlenül választott képviselőkből állt, és alsóházként funkcionálva a törvényhozás részese volt. Ennek létrehozásáról II. Miklós 1905. október 17-i manifesztuma rendelkezett, de megalakulására csak 1906-ban került sor. Az Állami Dumából (mint alsóházból) és az Államtanács nevet viselő felsőházból álló szerv a nyugati parlamentekhez hasonlított, bár azoknál sokkal szűkebb jogkörrel bíró közjogi intézmény volt: legalábbis a Duma tagjai így tekintettek rá. Az imént említett tények visszavetítése is bonyolította a duma 16-17. szerepének értelmezését, bár igaz, hogy már Szperanszkij előtt is létezett olyan vélemény, amely szerint a duma a 16-17. században a törvényhozás konstitutív eleme volt. A vita tulajdonképpen nagyrészt ma is azon álláspontok mentén folyik, melyeket Kljucsevszkij, illetve az ő művére reagálva Szergejevics fejtettek ki. A kutatók egyik csoportjába azok tartoznak, akik Kljucsevszkijhez hasonlóan, de hangsúlybeli különbségekkel azt a véleményt képviselik, hogy a duma a cárt korlátozó intézmény volt, a törvényhozás kikerülhetetlen eleme. Ennek egyik fő kritikusa, tehát az ellentáborhoz tartozó Pelenski, így foglalta össze tömören az általa kritizált iskola álláspontját: a „bojár duma" „olyan intézmény volt, amely az arisztokráciát képviselte és osztozott az uralkodóval a hatalomban és a politikai döntéshozatalban"; emellett az uralkodóval együtt „ténylegesen részt vett az államigazgatás gyakorlásában", és ami még fontosabb, „korlátozta az uralkodó törvényhozói hatalmát". 1" Pelenski szerint viszont a cári hatalom korlátozásának ékes cáfolata, hogy „a »Duma« terminus (nem is beszélve a »Bojár dumá«-ról, melyet a történészek és jogtörténészek hoztak be használatba) nem fordult elő" a 16-17. századi moszkvai „törvényhozói gyakorlatban". 1 3 Bojárok A bojárok törvényhozói szerepben és törvényhozói korlátként való felfogása a fontosabb törvényekben szereplő következő formulára támaszkodik: „Car ukazal, i bojare prigovorili. "(A cár megparancsolta és a bojárok helybenhagyták/rendelkeztek.") Legújabban egy orosz alkotmányjogi szöveggyűjtemény bevezetőjében A. P. 12 PELENSKI, 1981. 88. p. 13 Uo. 88. p.
