Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Sarusi Kiss Béla: A murányi uradalom XVI. századi összeírásai
Sarusi Kiss Béla: A murányi uradalom XVI. századi összeírásokban 463 rosi státusza miatt, hanem azért is, mert eredetileg bányásztelepülés volt, 3 5 ezért a város területén lévő telkekhez nem tartozott külső telki állomány. A jolsvaiak ugyanakkor irtásföldeken végeztek földművelést, amelynek termése nem tartozott a földesúri adózás kötelezettsége alá. Az 1549-ben keletkezett urbárium Nagyrőcén 28 „curia"-val rendelkező személyt sorol fel, akik közül négyen új házban liberként vannak feltüntetve. Az időben legközelebbi névszerinti tizedjegyzék 1551-ből származik és csak 15 nevet tartalmaz, 3 6 amelyik közül négy név biztosan hat pedig valószínűleg egyezik a két jegyzékben. Az 1573. évi murányi urbárium hatvan nagyrőcei lakost sorol fel, akik közül tizenhármán zsellérek voltak, az ugyanebben az évben felvett tizedjegyzék pedig 31 főt, akik közül tízen nem kerültek az urbáriumba (16%). A legszembetűnőbb ezekből a számokból, hogy egyrészt igen magas 32,5 % azok aránya az 1573. november 15-én készült tizedjegyzékben, akik bár tizedet adtak, nem szerepelnek az augusztusban felvett urbáriumban, de ugyanígy érdekes az is, hogy az urbáriumban, hatvanból negyvenen (66,6%: 27 egész vagy résztelkes jobbágy és 13 zsellér), nem adtak tizedet. Az urbáriumban és a tizedet fizetők között négy hámoros is felbukkan: Hans Schmied, Michael Sturman, Mattheus Schmied és Hanes Sramko. Benko hámoros pedig ugyan az 1572-es tizedjegyzékben jelen van, de az 1573-as urbáriumban és tizedjegyzékben már nem. Az 1584. évi urbáriumban szereplő 53 névből (egyetlen zsellért sem említenek) az 1584-ben keletkezett 45 nevet tartalmazó tizedjegyzékben 28 lakos (52,8%) neve található meg; tizenhét tizedet fizető (37,7%) tehát nem szerepel az urbáriumban). Az 1584-es urbáriumban 25 olyan név szerepel, amelyek nincsenek a tizedjegyzékben, bár ezek közül hárman az 1583-as tizedjegyzékben jelen vannak. Ez utóbbi tizedjegyzék 44 nevet tartalmaz, amelyből 18 az 1584. évi urbáriumban és az 1584. évi tizedjegyzékben is megtalálható. Csak öt olyan név van, amelyik a két tizedjegyzékben jelen van, de az urbáriumban nem. 1583-ban 16 olyan név szerepel, amelyik sem az 1584-es urbáriumban sem az 1584-es tizedjegyzékben nem található. A murányi uradalom két mezővárosa közül tehát a kisebbikben, Nagyrőcén a Veress Éva által Zemplénben meghatározott 23-29%-nál magasabb (32-37%) azok aránya, akik az urbáriumokból kimaradtak, de a dézsmajegyzékekben szerepelnek/ 7 Felvetődik, hogy a mezővárosnak tekinthető Nagyrőce esete mennyire jellemző a murányi uradalom többi települése esetében. Sajnos az urbáriumok és tizedjegyzékek összehasonlítása csak azoknál a tizedet fizető településeknél lehetséges, amelyekről a jegyzék fennmaradt. Az uradalom éppen legjelentősebb települése, a szintén mezőváros Jolsva lakossága nem fizetett tizedet, illetve tizedével saját egyházát, templomát látta el, így nem maradt fenn a XVI. századból tizedjegyzék. Amennyiben azonban az 35 ILA, 1944-1976.11.457. p. 36 Gömöri tizedjegyzék 1551/4. füz. 37 VERESSÉ., 1966. 340. p.
