Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Sarusi Kiss Béla: A murányi uradalom XVI. századi összeírásai
460 elérni. (Ezt a mennyiséget század folyamán már sohasem adminisztrálta egyetlen kamarai szerv sem.) 1553-ban azonban már a nógrádi török foglalások hatását lehet felfedezni. Azt persze nem tudni, hogy azért volt kevesebb a gabona mennyisége, mert a földművelő népesség elmenekült, vagy azért, mert a törökök miatt a vár tizedszedői nem mertek a vármegye déli részére merészkedni. 2 6 A XVI. századból fennmaradt gömöri dika jegyzékek közül csak az 1578-ban és az 1588-ban készült jegyzékek tartalmazzák név szerint a települések „lakosait". 2 7 Sajnos ebből a két évből nem maradt fenn urbárium a murányi uradalomról, ami azért baj, mert ennek a két összeírás típusnak az összevetése arra adhatna választ, hogy két különböző összeíró kit tekint ugyanabban az időben portán-telken ülő jobbágynak, illetve ki számít adóalapnak egy állami, illetve egy földesúri adónem esetében. A két dika jegyzék név nélkül zselléreket valamint pusztatelkeket is nyilvántartásba vett a településeken. (A névszerinti dika jegyzékek egyébként azt valószínűsítik, hogy ezek alaposabbak voltak, mint azok a jegyzékek, melyekben csak a portaszámokat, a zselléreket és a pusztatelkeket írták össze.) Az urbáriumokban megnevezett összeghez képest a töröknek sokszorosát fizették az uradalom települései. Ráadásul, amíg az eredeti összeghez képest időszakosan a vár engedett a településeknek, 2 8 a töröknek fizetett adó Fülek török kézre kerülése (1554) után egészen újbóli keresztény kézre kerüléséig (1594) folyamatosan és nagy mértékben emelkedett, ráadásul minél több falvat kívántak adófizetésre kötelezni. A murányi uradalomban 1558-ban hat település, köztük a két mezőváros Jolsva és Nagyrőce, valamint Hizsnyó, Mnisány, Periász és Süvéte, 1573-ban már kilenc, azok, akik már 1558-ban is, valamint Umralehota, Koprás, Jolsvatapolca, 1584-ben pedig már 12 falu hódolt az urbáriumok szerint. Két összeírás is rendelkezésünkre áll, hogy Fülek visszafoglalását megelőző időben hogyan adóztak a törököknek az uradalom falvai. A töröknek fizetett összeg mértéke a Murány várához fizetett cenzus értékéhez képest kb. tízszeres. Bár valószínű, hogy ez az összeg teljes mértékben soha nem került a törökhöz (ugyanúgy mint Murányhoz, ahol a vár számadáskönyvéhez képest kb. 10-20%-kal kevesebbet kapott az urbáriumban megállapított cenzusból), mégis jól mutatja azt az eltérő adóztatási politikát. Az urbáriumokban ugyanakkor csak azoknál a településeknél tüntették fel a töröknek való adózást, amelyeknek azt a vár is engedélyezte. 26 A tizedmennyiségről rendelkezésre álló adatsor tehát igazolni látszik Bán Péter fentebb említett aggodalmát a tizedjegyzékek adatainak egymással való összehasonlíthatóságáról. 27 MOL E 158 Regesta Dicarum. Az 1578. év: 15. köt. fol. 401-450 Gömör és Torna közös jegyzéke. Készítette Ebezk' Péter dikátor. Az 1588. év jegyzéke uo. fol. 179-206. A dikát járásonként írták össze, a murányi uradalom falvai a harmadik járásban. Ebben az évben a jegyzéket Berethkey Gáspár szolgabíró írta össze. 28 Jolsva 1549-ben az addigi 150 ft cenzus helyett a háborús pusztítások miatt 75 ft-ot fizetett. Nagyrőce az 1584. évi urbárium szerint adóját három alkalommal, összesen 36 ft értékben fizethette, de ez is már csökkentett összeg volt, mert korábban 72 ft volt.
