Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Pósán László: A Német Lovagrend poroszországi majorságai a 15. században

PÓSÁN LÁSZLÓ A NÉMET LOVAGREND POROSZORSZÁGI MAJORSÁGAI A 15. SZÁZADBAN A földhasználat és mezőgazdasági termelés terén meghatározó paraszti gazdaságok mellett Poroszországban a lovagrendi uralom kezdeteitől jelentős arányú volt a földesúri saját kezelésű, majorsági gazdálkodás is. A 15. század elején a Német Lovagrend mintegy 212 majorsággal, udvarházzal rendelkezett.' A korabeli Németország egyetlen fejedelemségében sem rendelkezett a tartományúri hatalom olyan kiterjedt földesúri magángazdasággal, mint amilyennel Poroszországban a Német Lovagrend.

2 A lovagrendi udvarházakat, majorokat a forrásokban általában Vorwerkének nevezték, de a curia és a Hof kifejezések is gyakran előfordultak.

3 Ritkábban ugyan, de a Feld („mező") szó ugyancsak jelölhetett majort, mint például Schonewieten major esetében, amikor 1294-ben „FeldSchinewiten" néven említette az egyik oklevél.

4 Abban, hogy Poroszországban a lovagrendi uralom kezdetétől, azaz a 13. század első harmadától

5 jelentős volt a majorsági gazdálkodás, komoly szerepet játszott a politikai-tartományúri hatalmat gyakorló szerzetesi közösség mindennapi és katonai feladatainak ellátási szükséglete. Georges Duby megfogalmazása szerint a szerzetesi rendházak helyét a mezei gazdálkodásban mindenekelőtt a közösség Regula által előírt, előre meghatározott szükségleteinek kielégítése határozta meg.

6 Poroszország a lovagrendi hódítás előtt is ritkán lakott terület volt, s ezen a 14. századi betelepítések sem sokat változtattak:

7 1400 táján átlagosan 8 fő/km

2 volt a népsűrűség, s 480 000 körül lehetett az összlakosság létszáma.

8 Emiatt a paraszti gazdaságokból befolyó földesúri jövedelmek nem fedezték a Rend minden szükségletét. Az 1437/38-as vizitációs jelentések szerint például háború esetén minden lovagtestvérnek három ló járt.

9 De a lovagrendi államot behálózó postaszolgálathoz,

1

0 szekerekkel történő fuvarozáshoz, szállításhoz, sőt még a szántáshoz is igen sok lóra volt szükség. Nem véletlen, hogy a graudenzi lovagrendi majorban 1398-ban 99 kancát tartottak szántáshoz („czu den pflügen"), 1 BOOCKMANN, 1983. 565. p.; MORTENSEN-WENSKUS (Hrsg.) 1968. 2 BOOCKMANN, 1992. 127. p. 3 GAB., 1921. 141-142. p.; GZB., 1958.11. 142. p; PUB., 1882-1986. IV. Nr. 332, 411. 4 PUB., 1,2. Nr. 621. 5 A Német Lovagrend poroszországi megtelepedéséről és hódításairól lásd PÓSÁN, 1996. 6 DUBY, 1978. 29., 36. p. 7 A 14. századi poroszországi kolonizációról lásd KUHN, 1963.; ERLEN, 1992. 8 BISKUP-LABUDA, 2000. 367. p. 9 GÄB., 37-38. p.; Ehhez lásd még JÄHNIG, 1985. 161-162., 166-168. p. 10 THIELEN, 1965. 117-118. p.