Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Petercsák Tivadar: A Heves megyei közbirtokosságok levéltári forrásai

Petercsák Tivadar: A Heves megyei közbirtokosságok levéltári forrásai 419 László már 1928-ban megjelentette tanulmányát Besenyőtelekről, és Török Katalin forrásközlése is segíti a további kutatást.

9 Az 1848-as jobbágyfelszabadítás megszüntette az úrbériséget és a jobbágy szabad tulajdonosa lett az általa művelt földnek. Az 1853-ban kibocsátott úrbéri pátens nyomán Heves megyében - kevés kivétellel - 1867-ig megtörtént a korábban a földesurakkal közösen használt legelők és erdők elkülönítése, s azokat egy tagban kimérték a volt úrbéreseknek. Abasáron azért húzódott el a per 1874-ig, mert a jobbágyok panasza szerint voltak a faluban olyan földesurak, akik majorsági földekkel nem bírván, több ezer juhot tartottak a közös legelőn, s így onnan kiszorították az úrbéresek marháit.

10 Az elkülönítési perek részleteit az Egri Törvényszék iratain belül az Úrbéri elkülönözési és tagosítási iratok (VII. 1/a) között találjuk. A földesúritól elválasztott legelőt és erdőt nem osztották szét a volt úrbéresek között, hanem a központi törvények nyomán a 19. század végétől megalakuló gazdasági közösségek szervezeti keretei között szabályozták az erdő- és legelőhasználatot. A Heves Megyei Levéltár iratai alapján jól dokumentálhatók a gazdasági közösségek megalakulási körülményei, a legelő és erdő közös használatának kezdetei, a közösségek szervezeti keretei, mindennapi működésük részletei, majd a 20. század során, a külön legeltetési- és erdőbirtokossági társulatok létrejöttének folyamata. A 19-20. század fordulóján megalakult birtokosságok, majd a két világháború között létrejött legeltetési társulatok egy-egy faluban az egykori rendi választóvonalak mentén elkülönülhettek egymástól. így egy településen belül egymás mellett létezett az egykori nemesek, az úrbéres jobbágyok és zsellérek egymáshoz hasonló elvek szerint, de elkülönülten szerveződő közbirtokossága. A levéltári dokumentumokból kitűnik, hogy a bodonyi volt zsellérek már 1863-ban kérték az alispántól, hogy a legelő- és erdőilletményüket az úrbéres gazdáktól külön tagban mérjék ki." Az abasári legelőbirtokosság 1898. október 2-án módosította a három évvel korábbi alapszabályát, mert azóta „a telkesek és a zsellérek közös osztatlan tulajdonát képezett legelő elkülöníttetett, ez okból úgy a telkesek, mint a zsellérek ügyeit külön gazdasági tanács által kívánván intézni". Az alispán 1899. január 24-én jóvá is hagyta a szervezési szabályrendeletet. A volt úrbéres gazdák 1905-ben, a zsellérek pedig 1907-ben alkották meg a külön legelőrendtartásukat.

1

2 Kálban 1901 -ben három birtokosság alakult: a zsellérbirtokosok, a középbirtokosok és a nagybirtokosok készítették el szervezési szabályaikat, majd 1907-ben legelőrendtartásaikat.

1

3 Gyöngyösorosziban az 1930-as években a telkes és a tehenes gazdák alkották a volt úrbéresek és a zsellérek gazdasági közösségét.

1

4 Heves megye községeinek iratai (V.) között az alábbi települések paraszti közbirtokosságaira vonatkozóan vannak adatok. 9 ALSÓ, 1928.; TÖRÖK, 1989. 10 PETERCSÁK, 2003. 110. p.; Soós, 1975. 66. p. 11 HML VII-1 /a. 48. 12 HML V-201/a. 5.4. 13 HML V-242. 51.2. 14 HML V-233. 8.