Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Papp Imre: A francia mezőgazdaság termelési szerkezete az 1852-es statisztika tükrében
394 bőr, selyemgubó, méz állati eredetű végtermék mezőgazdasági végtermék frank 135 211 543 1 428 336 267 4 595 997 444 végtermék %-ában 2,95 31,08 100,00 A mezőgazdasági összterméket és a végterméket összehasonlítva, a növénytermelés és az állattenyésztés közötti arányok (67,06:32,94 és 68,92:31,08%) alig különböznek. A jelentős eltérés a bor, az állatszaporulat (hús) és a tej esetében figyelhető meg. A végtermék jól kiemeli, hogy a búza után az állatszaporulat, a bor és a tej adta a legnagyobb értéket. A 19. század közepén a francia mezőgazdasági termelést a gabona, a bor és az állattenyésztés határozta meg. A növényi eredetű végtermék 76%-a a gabonafélék és a bor termeléséből, az állati eredetű végterméknek pedig 83%-a az állatszaporulatból és a tejtermelésből származott. Az össztermék és a végtermék összevetése részlegesen a termelés költségeire is utal. A végtermék az össztermék 54,68%-át tette ki, vagyis a mezőgazdaság a termelés folyamatában saját termékeinek 45,32%-át maga használta fel. Az állattenyésztés, termékeinek előállításához (döntően a takarmányozás) 2 469 707 034 frank értéket fogyasztott el a mezőgazdasági össztermékből. Ez 73%-kal volt több, mint az állati eredetű végtermék értéke. A növénytermelés ezzel szemben csupán 1 340 088 261 frankot (főleg igaerőt és trágyát) használt fel az össztermékből, amely a növényi eredetű végterméknek 42,3%-a. A növénytermelés 1 Frank termék előállításához 42,3 centime-ot, míg az állattenyésztés 1 frank 73 centime-ot, vagyis jó négyszer annyit használt fel az össztermékből. A mezőgazdasági össztermék és a végtermék viszonylatában tehát az állattenyésztésjóval drágábban termelt, mint a növénytermelés. A francia állattenyésztésben-főleg a juhállomány számára - még jelentős volt a legeltetés, de az elfogyasztott takarmány értékének kb. 2/ 3-a már termelt (gabonafélék, répa, mesterséges rét stb.) volt. Az állattenyésztés belterjesedése a takarmányozás költségeinek növekedésével járt. Ez részben a termékek eladási átlag áraiban is tükröződött. 1 q marhahús eladási átlag árával (75 frank) 3,36 q búza vagy 6,06 hl bor vagy 15,76 q burgonya vagy 17,24 q száraz takarmány volt egyenértékű. 3 3 Valószínű azonban, hogy ez a költség arány valamelyest torz. Valósabb arányokat csak az emberi munkaerő költség ismeretében lehetne megállapítani. Az állattenyésztés munkaerő költségeiről 1852-ben semmilyen felmérés nem készült, csupán a főbb növényi kultúrákéról/ 4 így összehasonlítás nem tehető, de a legnagyobb munkaerő költséget igénylő termékek (kerti növények, ipari növények, szőlő, búza stb.) a növénytermeléshez tartoztak. Ezek részben kiegyenlítettebbé tették a költségeket. 33 Statistique agricole ... 1852. vol. II. 400-18413. p. 34 1 ha kert éves munkaerő költsége 438. 1 hakenderé212, 1 ha szőlőé 160, 1 ha búzáé 115, 1 ha mesterséges rété 44 frank volt. Statistique agricole ... 1852. vol. II. 401-407. p.