Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Paksy Zoltán: A vármegyei elit politikai orientációja és a konzervativizmus gyökerei Zalában a 19. században

Paksy Zoltán: A vármegyei elit politikai orientációja. 381 rakteréhez, hiszen elemei az ezer éves magyar államfejlődésből eredeztethetők. Ebből következően ezeket kizárólag a magyar történeti jogalkotásból és társadalomfejlődésből származó jellemvonásoknak kell uralniuk, mert csak ezek biztosíthatják a magyar nemzet fennmaradását. Az uralkodó szövetségesnek tekintendő mindaddig, amíg ezeknek az elveknek a szellemében irányítja országát, s ellenségnek tekintendők mindazok, akik meg akarják ezt a társadalmi rendet bontani. Az újkonzervatív ellenzéki állásfoglalás ebből következően „kétfrontos" volt, szemben állt a magyar alkotmányosság védelmében az uralkodói önkénnyel, de szembe került a liberális polgárosodással is. Ez a szituáció tükröződött, sőt élesedett ki az 1905-1906. évi válság zalai eseménysorában, amikor a megye a darabont kormánnyal szembeszálló tábor egyik zászlóvivőjévé vált. A kibontakozó politikai válságban az ellenzék a passzív rezisztenciát választotta, s elutasított minden együttműködést vagy egyezkedést a kormányzattal. Az ellenállást egy 60 tagú grémium irányította, amelynek összetétele jól reprezentálta a megye politikai elitjének hangadó társadalmi csoportját, hiszen annak gerincét földbirtokosok alkották (42 fő).

4

2 A szövetkezett ellenzék vezérei a megyében élő Batthyány grófok és az ezer holdon felüli nagybirtokosok mellett a Függetlenségi és 48-as Párt helyi elnöke, Bosnyák Géza, az említett Eitner Zsigmond és a néppárti boldogfai Farkas József voltak.

4

3 A kormány az ellenállás letörésére, a megye élére a leváltott főispán helyére kormánybiztost, majd annak teljes kudarca után királyi biztost nevezett ki. Mindkét kirendelt személy a hivatalát csak komoly katonai kíséret segítségével tudta elfoglalni. 1906 április elején létrejött az egyezség az uralkodó és az ellenzék között, amely Zala megyében is az „alkotmányvédők" diadalát hozta, s a főispáni széket a 60-as bizottság elnöke, gr. Batthyány Pál foglalhatta el. A lezajlott politikai események legfontosabb tanulságának az újkonzervatív rétegek politikai pozíciójának megerősödése tekinthető. A Fejérváry-kormányt támogató csoportok kizárólag a két városban, Nagykanizsán és Zalaegerszegen fejtettek ki komolyabb aktivitást.

4

4 A Kristóffy belügyminiszter által meghirdetett választójogi reform mozgósította a munkásságot is, ekkor zajlott le például a megyeszékhely történetének első munkás nagygyűlése.

4

5 A Nagykanizsán tartott munkásgyűlésen Tarczai Lajos, a Népszava újságírója szónokolt volna, azonban a kiskanizsai városrészből toborzott földművesek a gyűlést megzavarták, az ellenzéki koalíciót éltették, s az összecsapást csak a teljes létszámban kivezényelt rendőrség tudta megakadályozni. Mindezek eredményeként az iparosokból, kereskedőkből álló polgári rétegek, vala42 VAJDA, 1994. 254. p. A grémiumban helyet foglaló egyetlen gyáros, Eitner Zsigmond sümegi bőrgyáros sem tekinthető a tőkés vállalkozók képviselőjének, őt és kétezer holdon gazdálkodó testvérét ugyanis egy német eredetű, bevándorolt, s vagyont szerzett család tipikus dzsentroid képviselőjének tekinthetjük. 43 Uo. 253-255. p. 44 Uo. 262. p. 45 „Zalaegerszegen pedig eleven szocialistát ember fia még nem látott." - írta a helyi lap a munkásgyűlésre érkező budapesti szociáldemokrata kiküldöttre utalva. Zala, 1905. augusztus 24. Idézi VAJDA, 1994. 263-264. p.