Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Paksy Zoltán: A vármegyei elit politikai orientációja és a konzervativizmus gyökerei Zalában a 19. században
376 Hertelendy Károly és Bogyay Lajos - nem vallottak Csány ellen, így letartóztatása meghiúsult. 2 3 Az 1840-es években a zalai nemesség jelentős részének szemléletét továbbra is a hagyományos rendi alkotmányos felfogás jellemezte, melyet azonban Deák zseniális politikai lépéseivel igyekezett a korabeli liberális elvek terjesztésének szolgálatába állítani. Taktikájának lényege az volt, hogy a legfontosabb követeléseket, mint az ősiség és a hitbizományok eltörlését, az örökváltság bevezetését stb. úgy állította be, mintha az nem lenne más, mint az ősi törvényeknek a modern kor kihívásaihoz való hozzáigazítása. 2 4 Ez gyakran vezetett a megyén belül súlyos konfliktusokhoz, sőt még az ellenzék megosztottságához is, melyen azonban a Deák és Csány vezette liberálisok mindannyiszor úrrá tudtak lenni. Tevékenységük arra irányult, hogy a megye nemesi notabilitását megnyerjék, hiszen a nemesség alsóbb rétegei képtelenek voltak önálló állásfoglalásra. Az 1840-es években a kormányzat éppen ezt a helyzetet igyekezett a visszájára fordítani, amikor megkísérelte a kisnemességet fizetett ügynökei révén olcsó propagandával, etetéssel és itatással befolyásolni. Ez az akció azonban csak rövid távon bizonyult eredményesnek, s az udvar csak azt érte el, hogy a birtokos nemesség ismét egységesen szállt szembe a kormányzattal és támogatta a reformellenzéket. így sikerült a konzervatív tábort, annak 1843-as győzelme után ismét háttérbe szorítani és 1847-re ismét a liberálisok vették át a megye politikai irányítását. 2 5 Győzelmüket ezúttal is annak köszönhették, hogy a konzervatív tábor nem rendelkezett sem széles látókörű vezetőkkel, sem politikai programmal. Vezetőinek célját kizárólag a befolyásos vármegyei pozíciók megszerzése jelentette, programját pedig a liberális követelések elutasítása. 2 6 A zalai nemesi társadalom állásfoglalásait tehát az 1830/40-es évek politikai küzdelmeinek eseményei alakították. Az erősödő uralkodói önkényre vagy a törvénytelen lépésekre mindig ugyanúgy reagált, összezárta sorait és alkotmányos úton fejezte ki tiltakozását. 1848-as szerepét azonban már más tényezők is befolyásolták. Az új választójog eredményeként a politikai jogokban részesülők köre kiszélesedett, melynek következményei a zalai képviselőválasztáskor is láthatóvá váltak. A forradalmi idők hangulatának megfelelően a liberálisok elsöprő győzelmet arattak, a vármegye küldöttei között ott volt Deák Ferenc, Csány László, Csertán Sándor, Glavina Lajos (Csertán sógora), Tolnay Károly (Deák 1847-es követtársa), valamint Simon Pál és br. Puteáni 23 Csány beszédének lényege a Kossuth letartóztatása elleni tiltakozás volt, s a következő kitételeket tartalmazta: „A legvérengzőbb Tyranus alatt sem történtek olyanok, mint amelyek ezen szelídnek és felvilágosodottnak kigúnyolt 19-ik században történnek". Majdnem minden mondatában szerepelt a zsarnok szó, a kormány tevékenységét értékelve azt a magyaroknak nyújtott méregpohárhoz hasonlította. A nádorral kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy „valamennyi élőlény közül iránta viseltetik a legkevesebb bizalommal", mert ő volt a kezdeményezője Kossuth letartóztatásának. Mint látható a beszéd lényegét a kormányzati önkénnyel való szembenállás jellemezte. MOLNÁR, 1989/a. 142-143. p. 24 MOLNÁR, 2001. 145-146. p. 25 MOLNÁR, 1991. 194-195. p. 26 MOLNÁR, 1987. 56. p.
