Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Paksy Zoltán: A vármegyei elit politikai orientációja és a konzervativizmus gyökerei Zalában a 19. században
Paksy Zoltán: A vármegyei elit politikai orientációja. 375 a polgári liberalizmus elveivel. 2 0 Kétségtelen, hogy a megye műveltebb, hivatalt viselő, táblabíró, birtokos rétegének egy része - különösen a fiatalabb generáció - a liberális elvek egy jelentős részével azonosult és azt meggyőződéssel vallotta. Közéjük tartozott Deák és Csány mellett például Csertán Sándor földbirtokos, 1848-as kormánybiztos vagy Zalabéri Horváth János alispán, de velük rokonszenvezett a főispáni tisztséget 1835-től leváltásáig, 1845-ig betöltő Batthyány Imre is. Velük szemben azonban mindvégig létezett egy igen erős konzervatív tábor, amelynek a feje az 1840-es években Hertelendy Károly, korábbi országgyűlési követ volt. Érdekeiket a legmarkánsabban 1843-ban tudták érvényesíteni, amikor a megyegyűlésen sikerült megtorpedózniuk a liberális tábor ellenében a nemesi adózás tervezetét, melynek eredményeként Deák vissza is lépett a követjelöltségtől. A fordulat hátterében azonban nemcsak a konzervatív nemesség fellépése állt, hanem egy náluk jóval tekintélyesebb intézmény, a katolikus egyház beavatkozása is. Zichy Domokos veszprémi püspök komoly összeget adott a kisnemesség mozgósítására és befolyásolására, akciója mögött pedig ott állt az esztergomi érsek, Kopácsy József támogatása. 21 Állásfoglalásuk két okból eredeztethető, egyfelől a katolikus egyház ismert ellenkezése a korabeli liberális elvek ellen, például az állam és egyház szétválasztását vagy az egyház hatalmi pozícióinak megszüntetését szorgalmazó javaslatok ügyében. Ezért működtek együtt a kormányzattal és igyekeztek az ellenzék egyik legtekintélyesebb vezetőjét, Deákot megfosztani a politikai szereplés lehetőségétől. A másik okot az 1830-as évek végén és az 1840-es évek elején, a veszprémi püspökség és a Deák vezette liberális tábor között kialakult ellentét szolgáltatta. Kopácsy érsek ugyanis 183 8-ban éppen a veszprémi püspöki székből emelkedett a prímási státuszba, püspöki javadalmairól azonban továbbra sem mondott le. Ez ellen Zala megye Deák javaslatára feliratban tiltakozott az uralkodónál. Az eset következtében bizonyosra vehető, hogy az egyházi vezetőket Deákkal szemben komoly személyes ellenszenv is vezérelte. A reformkor politikai pártállásait azonban más tényezők is befolyásolták, így például a nemesség nemzetségek szerinti megoszlása is. A Deák - Csány - Csertán családnak széles rokonsága volt a megye hangadó nemességében, akik a politikai állásfoglalások idején támogatták egymást, de hasonlóképpen tettek a konzervatívok táborát vezető Hertelendy és Bogyay családok is. 2 2 Egymással való küzdelmüket azonban továbbra is alárendelték a legfontosabb kérdésnek, az uralkodói önkénnyel való szembenállásnak. Ez tükröződött Csány László perbefogási kísérleténél is, 1837-ben ugyanis a vizsgálat alkalmával, a liberálisokkal szembenálló konzervatívok - köztük 20 Szekfű megfogalmazásában: „A magyar liberalizmus negyvenes évekbeli fejlettségének fokán [...] nem a liberális doktrínáknak, inkább csak a nemzeti aspirációknak radikális végrehajtását követelte. [...] A radikalizmus tehát nálunk nem elvekben, hanem nemzeti vonatkozásokban, közjogi programokban, egészben véve, mondjuk ki e megfigyelést, melyet el nem utasíthatunk magunktól: érzelmekben és formákban, hangulatban nyilvánult meg. A radikalizmus nálunk egyszerűen a nemzeti szenvedélyeknek politikára való átvetítése volt." SZEKFÜ, 1989. 132-133. p. 21 MOLNÁR, 1987. 49-50. p. 22 MOLNÁR, 1991. 191-194. p.