Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Orosz István: Európai művelődés a 15-16. század fordulóján

Orosz István: Európai művelődés a 15-16. század fordulóján 367 Baselben elégette Galenus és az ókori orvostudomány eredményeit Európába közvetítő arab tudós Avicenna írásait, s ráadásul előadásait nem latinul, hanem német nyelven tartotta. Paracelsus volt az első, aki gyógyszerként alkalmazott ásványokat. O gyógyította eredményesen a 16. század egyik népbetegségét a „franc nyavajának" nevezett szifiliszt. Higanyos és antimónos kúrái sokszor voltak eredményesek, de e szerek túladagolásával számos betegét küldte a halálba. A 16. század első felének igazi tudós orvosa azonban Girolamo Fracastoro volt, aki tankölteményt írt 1520-ban Syphilis sive morbus gallicus (Szifilisz vagy a francia betegség) címmel. Igazi felfedezéséről azonban 1546-ban megjelent könyve tájékoztatott De contagione et contagiosis morbis eorumque curatione, azaz ,A fertőzésről, a fertőzéses betegségekről és gyógyításukról". Feltárta a levegő, a víz vagy a ruházat szerepét a fertőzésekben. A gyógyítás új formáinak kialakulásához biztos ismereteket kellett szerezni az emberi testről. Ebben elévülhetetlen érdemeket szerzett Leonardo is, elősegítve, hogy Vesalius könyve az emberi testről 1543-ban megjelenhetett. Nagyon messze kerülnénk az igazságtól, ha a századfordulón a tudományok helyzetét tekintve nem beszélnénk azokról a nézetekről is, amelyek a későbbiekben tévesnek bizonyultak. Nemcsak Kopernikusz elképzeléseit kellett módosítani Keplernek, de számos olyan véleményt is, amelyek igazságáról a 15-16. század fordulóján még meg voltak győződve. Ebben az átmeneti korban számos középkorból öröklött áltudományos nézet volt része a tudománynak. Boszorkányhit, alkímia, mágia, asztrológia, okkultizmus és a „titkos tudományok" egész sora élt együtt a valóságos tudományokkal. 1485-ben két dominikánus szerzetes jelentette meg a Malleus maleficorum (Boszorkányok pörölye) c. útmutatót a boszorkánypörök lebonyolításához. A boszorkányságot olyan ördögi praktikának tartották, amely ártó szándékkal igyekszik mozgósítani a természetfölötti erőket. A boszorkányok az ördög szövetségesei, ezért elítélésük és halálba küldésük valójában a Sátán elleni küzdelem. Jean Bodin aló. századjeles francia jogtudósa minden módszert megengedhetőnek tartott a boszorkányok vallomásra bírásához és elítéléséhez. A boszorkányhit fennmaradását elősegítette, hogy a kínvallatások hatására a vádlottak többségükben beismerték, hogy az ördöggel cimboráltak, s részletesen ecsetelték a boszorkányság mibenlétét. A tudománytalan nézetek között nagy népszerűségnek örvendett a mágia is. Hívei igyekeztek különbséget tenni a segítő és az ártó (fekete) mágia között. Ficino nemcsak Platónt és Plotinost fordította le latinra, hanem a Hermész Triszmegisztosznak tulajdonított müveket is. Ezek a mágiával foglalkozó írások a fordító révén osztoztak a platóni írások népszerűségével. Pico della Mirandola a padovai egyetemen zsidó barátai révén megismerkedett a héber és a kaldeus nyelvvel, illetve a kabbalával, azzal a zsidó tanítással, amely szerint a Bibliának belső titkos üzenete is van, amely Isten megismerésének fontos forrása. 1486-ban a római egyetemen a kabbalát a kinyilatkoztatás részének kívánta nyilvánítani. Ez is közrejátszott abban, hogy eretneknek bélyegezték, bár egyéb tanításai is ellentétesek voltak az egyház felfogásával (kételkedett a szentháromságban, a pokolban, Krisztus valóságos jelenlétében az átváltoztatás során). Csak Lorenzo Medici