Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Lisztóczky László: Eötvös József és a Vachott-házaspár

326 szabadságát korlátozta.

2 A hatóságok szigora valamelyest enyhült gyermekük megszületése után. Engedélyezték, hogy a téli hónapokat családjával együtt Pomázon töltse Arday Károly nevű barátjuknál, akinél az összeomlás után áldott állapotban levő felesége, anyósa és a Csapó-család többi velük közös háztartásban élő tagja menedékre talált. Ügyének lezárásáig azonban készenlétben kelljen állnia, hogy bármikor a haditörvényszék elé járulhasson. Az ellene indított büntetőeljárást 1850 tavaszán függesztették föl. Április első napjaiban szülőhelyére, Gyöngyösre, októberben pedig a szomszédos Nagyrédére költöztek. Ott megszületett második és harmadik gyermekük is. 1852 decemberében Vachott Sándort - a távollétében halálra ítélt s az idő tájt Gyöngyösön bujdosó Sárosi Gyula rejtegetése miatt

3 - letartóztatták és a hírhedt pesti börtönbe, az Újépületbe zárták. Érzékeny, könnyen sebezhető idegrendszere nem tudta tartósan elviselni a börtönélet nyomasztó légkörét. Amikor magánzárkára ítélték, állapota tragikusra fordult. Környezete a lelki és a szellemi összeomlás súlyos tüneteit észlelte magatartásában. Vachott Sándorné ekkor Eötvös Józseftől kért segítséget, aki személyesen kereste föl őt a Bajza-család pesti otthonában, ahol azokban a hónapokban meghúzódott. Találkozásukat és beszélgetésüket memoárjában is fölelevenítette. Beszámolt boldog nagyrédei életükről, férje „puszta gyanúból történt" elfogatásáról, a magánzárkában kifejlődött kedélybetegségéről, rémlátomásairól és öngyilkossági kísérleteiről. Eötvös József nagy együttérzéssel hallgatta végig, s megígérte, hogy azonnal fölveszi a kapcsolatot fogvatartóival a költő kiszabadítása érdekében. Szavai - olvashatjuk Vachott Sándorné emlékirataiban - „olyan világosságot terjesztének sorsunk éjjelébe, mint valami napfényes mennyország: férjem elfogatása óta először, sőt talán életemben is először érezém azt, mit későbbi vészek alkalmával oly sokszor tapasztalék, hogy isten akkor van legközelébb hozzánk, midőn segítségére legnagyobb szükségünk van".

4 A költőt 1853 márciusában Eötvös József közbenjárására kiengedték a börtönből. 2 A közfelfogással - például az Irodalmi lexikon, 1994. III. köt., 2178. - ellentétben Vachott Sándort ekkor még nem zárták börtönbe, csupán megtiltották, hogy elhagyja Pest-Budát, később pedig Pomázt. Ezt a tényt nemcsak Vachott Sándorné memoárja, hanem Vachott Sándor az idő tájt írt verseinek keletkezési helye és ideje is szentesíti. 3 Amikor 1852. november 5-én hajnalban zsandárok vették körül Sárosi Gyula Gyöngyösön bérelt lakását, barátnője és élettársa, Sorsich Júlia segítségével egy kis kamra mellékutcára nyíló ablakán át elmenekült. Rövid gyöngyösi kitérő után Nagyréde felé vette az útját, s a Vachott-család otthonában töltötte a következő éjszakát. Ott fogták el másnap kora délután menekülés közben. Emiatt tartóztatták le Vachott Sándort is egy hónap múlva, a december 6-ra virradó éjszakán. Egyébként-a közhiedelemmel ellentétben - Sárosi Gyula csak látogatóban és mindig barátnője nélkül bukkant föl nagyrédei barátjánál, hosszabb ideig nem lakott nála. Mikor Gyöngyösre menekülését követően Vachott Sándorral először találkozott, már bérbe vette az említett lakást. Vachott Sándorné memoárjában erkölcsi aggályokat támasztott Sárosi Gyula és barátnője együttélése miatt, úgy érezte, Sorsich Júlia társasága nem lenne neki és náluk lakó húgainak való. Sárosi emiatt be sem mutatta élettársát Nagyrédén. Lásd VACHOTT 1887-1889. II. 167-169. p. 4 Uo. 329. p.