Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Kujbus Éva: „Kegyeskedjenek Nyíregyháza városa kebelibe bévenni..." Lakos-és polgárjog Nyíregyházán (1753-1848)

Kujbus Éva: Lakos- és polgárjog Nyíregyházán (1753-1848) 319 nak kínálni. A hivánnyal érkezett, rövidebb-hosszabb ideig itt élő értelmiségiek külön csoportot alkottak a város társadalmában. Hagyományos értelemben lakossá, majd 1826 után polgárrá csak azok váltak közülük, akik bekerültek az elöljáróságba és ezáltal automatikusan kapták meg ezt a jogot. A Nyíregyházán élők között volt egy másik kis csoport, amely semmilyen lakosoknak járó kiváltságra nem volt jogosult. Tagjai közé sorolhatóak a rövidebb-hosszabb ideig itt szolgálók, valamint az idénymunkára érkezők. Közülük néhányan megpróbáltak gyökeret ereszteni, lakossá válni, de mivel ingatlanuk nem volt és nem lehettek a közösség hasznára, többségüket elutasították. A határozat ellen a kérelmezők nem fellebbezhettek. Néha azonban az elutasítottnak akadt olyan pártfogója, akinek tekintélye miatt az elöljárók kivételt tettek és korábbi határozatuk ellenére engedélyezték a letelepedést, sőt a lakásvásárlást is. Borbély Pálnak pl. Dómján Pál református lelkész ajánlkozott pártfogóul, aki a communitáshoz írott levelében sajnálkozva állapítja meg azt is, hogy nyolc éve, mióta itt szolgál, csupán egy híve kapott lakosjogot. Levelével kezességet vállalt a gyülekezetéhez tartozó ifjúért, hangsúlyozva a következőket: „Nem hogy ellene kellene állnia, sőt inkább meg kellene dicsérni, hogy oly ifjú létére legelőszörre is azon igyekszik, hogy házat vegyen, és ingyen lakója a városnak ne legyen csak egy nap is. Ha így cselekszik a nemes tanács velünk, mi módon reményiheti azt az én szegény kis eklézsiám, hogy valaha megnevelkedjen, ha csak valamennyire is? En mindezideig akár vármegye tisztjeihez, akár más úri rendekhez volt szerencsém, különösen dicsekedtem azzal, hogy az itt lévő négy religiókon lévők mely szép harmóniában vágynák, és hogy a többek közt minket is szeretnek... Attól fél ugyan gondolom a nemes tanács, hogy az ilyen esmeretlen embereknek befogadásával csak a bajoskodást szaporítja, mint némelyekkel, amilyenek voltak és vágynák még most is az én hallgatóim között, akiket eléggé szégyenlek, de róla nem tehetek. De efelől az ifjú felől egészen másképpen gondolkozok és merem bíztatni a nemes tanácsot, hogy vele, ha szint nemes ember is, soha nem lesz baja. Es ha úgy nem viselné magát mint emberséges ember, és amint én reménylem, magam azt mondom, hogy mindjárt dobra kell üttetni a házát. "

2

0 „Hogy a polgárság cél és megbecsült állapot lehessen..." Nyíregyházán az oppidummá válást követően nem változott sem a lakosok jogállása, sem elnevezése, sem bevételük módja. A földesuraktól való teljes megváltakozás (1824) után

2

1 azonban az elöljáróság már új stratégiát dolgozott ki, amelynek az volt a célja, hogy - más redempcionális közösséghez hasonlóan

2

2 - itt is pontosan körvonala20 V. A. 12/d. Nyíregyháza Mezőváros Tanácsának iratai, 1754-1848 (1849). Telekösszeírások, 1788-1847 (= 12/d.) 40/120. 1806:16. 21 1803-ban a Dessewffyektől, 1824-ben a Károlyiaktól váltakozott meg a város. 22 BÁNKINÉ MOLNÁR,