Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Bariska István: Az 1463. évi soproni békeszerződés és annak háttere
Bariska István: Az 1463. évi soproni békeszerződés és annak háttere 31 királyság határain és határvonalain belül feküdtek ", 2 1 Az a tény is az ügylet magánjogi természetére utal, hogy a szerződések visszaválthatónak tekintették a nyugat-magyarországi birtokokat. Még egy dolgot érdemes itt megemlíteni. A békeokmányokban csak egyetlen helyen szerepel a birtokok értéke. Ott, ahol arról esik szó, hogy a mindenkori magyar uralkodó III. Frigyes halála után Fraknót és Kaboldot negyvenezer magyar forintért visszaválthatja. 2 2 Az 1462. évi, grazi előszerződés ezt a váltságösszeget még mind az öt zálogba vett birtokra értette. 2 3 Itt persze most nem is az a kérdés, hogy miért drágult a visszaváltás ára, hanem az, hogy a szerződés megengedte a nyugat-magyarországi birtokokat visszaváltását. Azaz egyértelműen elismerte az ügylet közjogi jellegét. Azt, ahogy az 1647-ben be is következett. Mátyás királyt legitimációs belpolitikai kényszer sürgette, hogy visszaszerezze a Szent Koronát. A gráci előszerződés egyik titkos záradéka szerint a magyar uralkodónak hatvanezer forintot kellett volna fizetni a korona átadásáért. 2 4 A humanista történetíró, Antonio Bonfini még arról írt, hogy Mátyás azzal küldte Vitéz Jánost Grácba, hogy hetvenezer forintért váltsa vissza a Szent Koronát. 2 5 Jellemző, hogy a bécsújhelyi és a soproni szövegek már egyetlen szót sem szóltak a nyolcvanezer forintos végső váltságösszegről. Arról az összegről, amelynek átadására ünnepélyes kivonuló magyar küldöttséget és nagy számú lovas kíséretét be se akarták engedni a bécsújhelyi várba. Bonfini leírása szerint pedig a fogadtatás egyszerre volt komikus és megalázó. 2 6 A váltságdíjat végül is a magyar országgyűlés hagyta jóvá 1462. május 9-én. Ez az egyetlen elfogadható érv arra, hogy a szerződések az összegről már nem tettek említést. 2 7 Azt meg kell hagyni, hogy a tárgyalásokon a legtöbb teret a zálogbirtokok kormányzati (igazgatási) és törvénykezési ügyeinek szentelték. Annak a kérdésnek tehát, hogy milyen legyen a hatalomgyakorlás a Habsburg-ellenőrzés alá került Nyugat-Magyarországon. Előre kell bocsátani, hogy a szerződés mindenekelőtt a Habsburgok Lipót-ágához tartozó III. Frigyesnek okozott sikerélményt. Az Albert-ág V. László halálával 1457-ben kihalt. III. Frigyesnek pedig családon belül csak öccsével IV. Alberttel maradt vitája. O azonban 1462-ben váratlanul meghalt. VI. Albert bátyja ellen vívott magánháborúja, lefordíthatatlan német szakkifejezéssel Fehde-háborúja volt az egyik ok, amely III. Frigyest az 1462. évi gráci béketervezetre késztette.' 8 Mindenesetre a Lipót-ág Stájerországon kívül Ausztriára és Nyugat-Magyarország nagy részére is 21 NEHRING, 1975. 202., 206. p.; GYMSML Soproni Levéltára. Dl. 1910. 1464. „Tractatus Pii Pontificis". III. Frigyes-féle szerződésváltozat. Bécsújhely, 1463. júl. 19. „die hernachgeschribn Geslos vnd Merkht, die an den gemerkhn vnd des Reichs zu Hungern lign". 4. fol. 22 NEHRING, 1975. 203., 207. p. 23 SZALAY, 1853. 100. p. 24 SZALAY , 1853. 100-101. p. 25 BONFINI, 1979. 154. p. Megjegyzendő, hogy a fordító, Geréb László a 2. jegyzetben tévesen hivatkozik, hiszen Erzsébet királyné 1440-ben nem a Szent Koronát, hanem saját királynéi koronáját zálogosította el III. Frigyesnek 2500 aranyért, lásd CHMEL, 1840. 82. sz. „Königs Ladislaus Pfostumus] an Kaiser Friedrich von Zeit der Vormundschaft her". 96. p. H. n. A[nno] D [omini] 1455. 26 BONFINI, 1979. 156-157. p. 27 HALLER, 1973. 147. p. 28 THEUER, 1994. 287-308. p.
