Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Kövér György: Az Ónody fivérek (nem regény)

308 megváltoztak és új, inkább az elért gyarapodást megőrző, defenzív stratégiára lett volna szükség. A fiági birtokörökösödés szokása mellett a leányok örökrészének pénzbeli kifizetése minden generáció számára folyamatos terhet jelentett. 2. A második nemzedék az elődök által teremtett bázison fogyasztásközpontúvá, „gyűjtőből" „tékozlóvá", „halmozóból" „herdálóvá" vált. Nem a környezet, hanem a nemzedék mentalitásváltása volt az okozója az atyai örökség szétszóratásának. Az Ónody fivérek esetében mindkét magyarázat plauzibilisnek tűnik, s bármily paradox, a végkifejlet nagyon is hasonló. Bár Bertalan az 1888-as budapesti cím- és lakjegyzékben földbirtokosként bukkant fel, s Géza is Eszlárról való elkerüléséig a szabolcsi virilis jegyzékben földbirtokosként szerepelt, azaz nem mondtak le a távolról sem olyan „ősi birtok" visszaszerzéséről, láthatóan ez egyikőjüknek sem sikerült. Bertalant a nagyralátó okszerű gazdálkodás, Gézát a rangon felüli házasság presztízs-terhei, illetve a „menekülés előre" jegyében a harci dicsőségre szomjazó oktalan politizálással járó életmód tették tönkre. Bertalannak legalább a halálozási évét ismerjük, s bizonyára a dinnyészek is számon tartják a nevét, Gézánál azt sem tudjuk, hol és mikor halt meg. Mint az asszony unokaöccse írta visszaemlékezésében: Ónody Géza „ leszerepelt..., szégyent hozott a famíliára. Erkölcsileg meghalt. Egyszerűen nem beszéltek róla. "

9

I A politika, a literatúra, a család és az emlékezet is kivetette magából. 91 Uo. 2. p.