Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Kövér György: Az Ónody fivérek (nem regény)
Kövér György: Az Ónody fivérek 303 Szabolcs megye közgyűlése megadta a felmentést a szolgabíró elleni panasz ügyében, az alispán a „tisztviselői tekintélyen" esett sérelemként értelmezte az esetet, a törvényszék előtt hivatali hatalommal való visszaélés miatt indult Ónody Géza ellen „bünfenyítő eljárás", 7 1 Végül, úgy tűnik, az mentette meg az elítéléstől, hogy időközben letette a szolgálatot. Aligha tévedünk, ha úgy sejtjük, az ügyben Ónody Géza zsidósággal kapcsolatos egyik kulcsélményének nyomára bukkantunk. A legidősebb és legfiatalabb fivér mindenesetre épp, hogy elkezdett felkapaszkodni a hivatali ranglétrán, máris odahagyta az ígéretes karriert. Egyikük önszántából, másikuk aligha. Mindkettő kénytelen volt gazdálkodásba fogni. Az apa halála után ugyanis a fiúk legnagyobb gondja húguk - 27 000 forintnyi - osztályrészének, illetve az utánajáró pénzbeli kamatoknak a kifizetése volt. A fiúk más és más irányban keresték a megoldást: Bertalan 1874. augusztus 9-én 9250 frt értékű váltót fogadott el, amelynek beváltása 1876. december 31-én vált esedékessé. Géza magasabbra tette a lécet: 1875 végén egy apját jól ismerő tokaji ügyvéd segítségével 60 000 forint kölcsönt vett fel a Magyar Földhitelintézettől, többek közt arra a célra, hogy húgának egész osztályrész követelését kielégítse. A nemes szándék teljesüléséről 1876 végéig nincs tudomásunk. 7 2 Az mindenesetre tény, hogy 1876-ban a mama és leánya - magánzóként - már nem Eszláron, hanem Budapesten laktak (VII. Zerge u. 19.), s állítólag zongoraleckékből tartották fenn magukat. 7 3 A birtokosztálykor a legkisebb fiúnak, Gézának az eszlári részjószág jutott. Ekknri gazdálkodásáról annyit tudunk, hogy 1880-ban bérbeadás céljából meghirdette legelőjét. 7 4 S még ugyanabban az évben, 1880-ban eladta a földeket Pöhm Simonnak, kifizette tartozásait, s rögtön vissza is bérelte saját volt gazdaságát az új tulajdonostól. 7 5 A történeti irodalomban hol feltételezésként, hol nyíltan kimondva ez kulcsmozzanatnak számít, mint Ónody antiszemitizmusának egyik motívuma. 7 6 Meg kell azonban állapítanunk, hogy Pöhmék nem zsidók, hanem mecenzéfi katolikus vasgyártók voltak (hogy mire kellett nekik a birtok azt Kassán utánuk járva sem sikerült kideríte71 MOLK 150 BM Általános iratok, 402. cs. 1875. II. 9. t. 48 676. 596. Bónis Barnabás alispán - BM (érk. 1875. szept. 30.) 72 BFL VII. 183. Tokaji Nagy Lajos közjegyzői iratai. 736/ 1876. 73 A mama, leány - fiú viszonnyal később sem lehetett minden rendben. Amikor 1882-ben a Der Ungarische Israelit azzal vádolta meg Ónody Gézát, hogy sorsára hagyta Pesten húgát és anyját, sőt kiforgatta őket az örökségből, az anya közjegyzői nyilatkozatban próbált tiltakozni az inszinuáció ellen, ugyanakkor valahogy igyekezett beleszőni a védekezésbe az idősebb bátyot is: „Géza fiam, fivérével egyetértőleg ezen lap által hivatkozott leányomnak örökségét is ezrekre menő tetemes összeggel önjószántából kiegészítette és növelte..." Függetlenség, 1882. nov. 21. 74 Nyírvidék, 1880. ápr. 8. „Tiszeszlár határában mintegy 350 db. szarvasmarha legeltetésére elegendő Bazs legelő f. évi nyári legeltetésre bérbe adandó. Bérleti ár 2400 frt. Tulajdonos: Ónody Géza" 75 SZSZBMLIV. B. 411. 100 d. 99/ 1882. 76 „Az Ónody család régi nemesi família volt, de eladósodott és tiszaeszlári birtoka - mintegy 841 hold - Pöhm Simon és György tulajdonába jutott. Most ugyanazon a birtokon volt bérlő és gazdálkodó Ónody Géza. Ez magyarázatul is szolgálhat engesztelhetetlen gyűlöletére az úri birtokosok földjét elárverező »bűnös idegenek« ellen." KUBINSZKY, 1976. 92. p.; „Az Ónody család tiszaeszlári birtokát Pöhm Simon és György vették meg, s Ónody a volt birtok egy részét bérelte az új zsidó tulajdonosoktól." GYURGYÁK, 2001. 695. p.
