Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Bariska István: Az 1463. évi soproni békeszerződés és annak háttere

Bariska István: Az 1463. évi soproni békeszerződés és annak háttere 27 szövege. Bécsújhely, 1463. júl. 19.; (2) A magyar rendek szerződésének szövege. Sopron, 1463. júl. 19.; (3) III. Frigyes ratifikációs oklevele. Bécsújhely, 1463. júl. 19.; (4) Mátyás király első ratifikációs oklevele. Buda, 1463. júl. 26.; (5) II. Pius pápa approbációs oklevele. Róma, 1463. okt. 22.; (6) A magyar bárók és előkelők ratifikációs oklevele. Székesfehérvár, 1464. ápr. 3.; (7) A magyar tárgyalók ratifikációs oklevele. Székesfehérvár, 1464, ápr. 3.; (8) Mátyás király második ratifikációs oklevele. Buda, 1464. ápr. 23-24. A soproni levéltárban található, közép-felnémet példányok struktúrája ugyanaz, de az okleveleket más sorrenden rakták le. Érthető, hiszen valamennyit II. Pius pápa 1463. okt. 22-én kelt megerősítő okleveléhez csatolták. Ennélfogva az okleveleket a következőképpen másolták be a soproni, fűzött példányba: (1) II. Pius pápa approbációs oklevele; (2) a Frigyes-féle szerződés szövege; (3) a magyar rendek szerződésének szövege; (4) Mátyás király első ratifikációs oklevele; (5) Frigyes ratifikációs oklevele; (6) Mátyás király második ratifikációs oklevele; (7) a magyar bárók és előkelők ratifikációs oklevele. (8) a magyar tárgyalók ratifikációs oklevele. Azt mindenképpen el kell ismerni, hogy a szerződések és ratifikációs példányok, továbbá a pápai megerősítő oklevél között sok a tartalmi átfedés. Ám, a különbségek is figyelemreméltóak, az oklevelek egymást kiegészítő jellege pedig egyenesen vitathatatlan. Ezért kell a szerződéscsomag egészéről beszélni, ezért nem lehet egyetlen egyet ebből a csomagból kiemelni. Ami pedig a kettős elnevezést illeti, látható, hogy III. Frigyes a maga részéről Bécsújhelyen adta ki és ratifikálta külön oklevélben a maga példányát. Minthogy a Sopronban szerkesztett szerződésben nem Mátyás király, hanem a magyar rendek küldöttsége volt III. Frigyes partnere, ezért az ugyanazon napon, de két helyen szerkesztett példányokat joggal nevezzük soproni ill. bécsújhelyi szerződésnek. A magyar változatot pedig mindvégig soproninak. Egy dolog azonban világos. A pápai megerősítő oklevél, Mátyás második, valamint a magyar bárók és előkelők, továbbá a tárgyalók ratifikációs oklevele új tartalmi elemeket már nem tartalmaz. Nem is ez volt a cél, hanem az, hogy a pápai udvar, továbbá a magyar országgyűlés elismerje és szavatolja az 1463. évi szerződéseket. Arról se hallgassunk, hogy Sopron ekkor még III. Frigyes zálogbirtoka volt. Kiváltásáról éppen ez a békeszerződés intézkedett.^ 3. A szerződés szereplői Az 1463. évi békeszerződés előkészítésén is sok ember dolgozott. Őket Róma, Bécsújhely és Buda központokból küldték ki. Minthogy a pápaság Bizánc tíz évvel korábbi eleste óta még inkább érdekelt volt a török elleni küzdelemben, II. Pius, III. Frigyes császár egykori kancellárja és történetírója is mindent elkövetett, hogy tető alá hozza békét. O ugyanis a török elleni küzdelemben sok reményt fűzött az ifjú magyar uralko5 BONFINI, 1979.156. p.