Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Kozma György: Ki Támadta Táncsicsot 1845-ben?

278 te ni, megvallom, hogy ezt a munkát is én írtam, azt 1843. évben Köhler nevű lipcsei könyvárusnak beküldvén, ki azt kiadta. " Előadta továbbá, hogy Londonba semmiféle kéziratot nem küldött, ellenben ott tartózkodása idején egy „kis munkácskát" írt, s azt kinyomtatás végett ott is hagyta, hogy a hazajövetelhez szükséges költségeket ennek ellenértékével kiegészíthesse. Egyebekben a máig vitatott szerzőségü könyvre vonatkozó ügyészi kérdésre egyértelműen tagadólag válaszolt: ,, Ügyés

z: Az Antiúrbér-váltság című könyvet, nem de nem szinte

1

8 Ön írta? Táncsic

s: Nem, ez nem az én munkám, miről tán a censura is meg lesz győződve. " Erről kihallgatás során több szó nem esett, bizonyosra vehetőnek tartjuk, hogy a mű nem Táncsics munkája.

1

9 Az 1843-ban írott Sajtószabadságról nézetei egy Rabnak című politikai iratot az április 14. napján készült tanúkihallgatás során, ügyészi kérésre Táncsics - újból összeszámlált írásai között 25. tételként - újfent magáénak ismerte el, s ekként is jegyzőkönyvezték.

2

0 Április 15-én a rab egyetlen tekervényes körmondatban részletesen nyilatkozott arról is, hogy mennyi - a könyvvizsgálóktól elszenvedett - sérelem után, milyen kedélyállapotában és lelki hangulatában született meg a kézirat. „A censurának rajtam elkövetett méltatlanságai - miszerint Erdélyben írt és az illető censornak engedelme mellett saját költségeimen kinyomatott »Pazardi« című regényem kárpótlás nélkül elkoboztatott, »Buda-pesti leveleim« lefoglaltattak és többé vissza nem adattad, - a »Földmívelés és ipar ébresztésének egyetlen módja« című munkám, melyet szintén cenzori jóváhagyás után, költségeimen kinyomtattam, tőlem elkoboztatott és kármentesítésem megtagadtatott, - a »Nép könyv« című folyóiratomnak második füzetében kiadni szándékolt, s egy apának viszontagságairól szóló, semmi botrányosat magába nem foglaló »Életrajz« című értekezésem szintén eltiltatott, - és főleg a »Szegedi Naptárnak« kiadása szintén a censurának gáncsoskodásai miatt dugába dőlt, visszásán hatván kedélyemre, lelkemnek eme hangidatában írtam »Egy rabnak a sajtó szabadság körüli nézeteit«. [...] mind ezekhez még az is hozzá járulván, hogy azon térről, melyen írói pályámat megkezdettem, úgy mint az ifjúság számára való munkásságról, tanító urak által - kik hasonló munkát írnak és kiknek elsőbbséget adni a könyvárusok kénytelenek - leszoríttatván, hogy családomat tarthassam, kénytelen valék irodalmamnak más mezőt keresni, s így fogtam a politikai irányú munkáimnak szerkesztéséhez, oly hiedelemmel, hogy ezeknek nagyobb keletjük leend, és nékem bővebben gyümölcsözendnek. "

2

2 18 Nemde szintén. 19 SZIMONIDESZ, é. n. 21. fol.; Anti-urbérváltság. Lipcse, 1846, Otto Wigand. Gr. Batthyány Kázmér által az örökváltság előmozdítása céljából meghirdetett pályázatra jeligésen érkezett pályamunka szerzőjének kilétét - aki saját szavaival él ve „ a 'pályázási kérdésekre nem felelvén, még is pályáz, és még sem pályáz" - bár korábban Táncsics munkájaként tartották számon, máig homály fedi. VÖ. VISZOTA, 1924. 186-188. p.; HERMANN, 1970. 289-307. p.; KOVÁCS, 1970. 282-283. p. 20 „1843, magam számadására, Lipcsében, minthogy itt eladni nem bírtam." SZIMONIDESZ, é. n. 30. fol. 21 Táncsics e kiadatlan és 1937-ig elveszettnek hitt kéziratának első része szintén a cenzúráról szól, de hangja még nem teljességgel radikális. Vö. VÖRÖS, 1958. 55-75. p. 22 SZIMONIDESZ, é. n. 34-35. fol.