Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Kovács Ágnes: Az ónodi adókivetés Szatmár megye hadi szolgáltatásai tükrében
252 akiket annak közlésére is felhatalmaztak, hogy az elégedetlenkedők követeket delegálhatnak Kassára, ahol a főhadbiztos jelenlétében közös megegyezéssel oszthatják fel egymás között a terheket. 3 0 A tervezet szerint Szatmár megye 117 portájára 17 842 rhénes forint 50 dénár adó jutott. Ebben az értékben kellett (volna) szolgáltatni 952 pár csizmát (952 ft), 200 pár 6-8 mázsás ökröt (7000 ft), 160 pár 8-10 mázsás ökröt (7200 ft), 100 pár 20 fontos marhabőrt (900 ft), 100 pár 14-19 fontos marhabőrt (700 ft), 20 q faggyút (180 ft), 10 q viaszt (550 ft) és 30 urna mézet (360 ft). 3 1 A megye rendkívül méltánytalannak érezte az újabb sarcot, hiszen a „hagyományos" terhek mellett 1706 júliusától egyre nagyobb számú erdélyi menekültet is el kellett látnia. 3 2 Évvégén bekvártélyozták hozzájuk Szűcs János 12 companiaból álló ezredét, a katonákon kívül 241 asszonyt, 889 cselédgyermeket és 3 önkéntest. Rajtuk kívül gondoskodni kellett 672 ökörről, 441 lóról, 1 167 tehénről, 2 229 juhról, 708 disznóról, ami 290 oralis és 326 equilis porciót jelentett. 3 3 A következő év elején, rövidebb időre, még Szemere László ezredét is itt szállásolták el/ 4 A megyével Rákóczi parancsából Galambos Ferenc vicegenerális közölte a Fehérgyarmaton 1707. február 28-án kezdődött közgyűlés másnapján, hogy visszaállítják a régi palatinalis portaszámot. A megyei vezetés azonnal úgy határozott, hogy él a tiltakozás lehetőségével. 3 5 Képviselői, Klobusitzky György alispán és Tholnay János jegyző utasítása az volt, hogy tájékoztassák Csáky Istvánt, a Főhadbiztosság vezetőjét a megye sanyarú helyzetéről. Hívják fel a figyelmét arra, hogy a fejedelem szatmári látogatása alkalmával „kegyelmesen szemlélvén nemes vármegye palatinalis portái után való improportioját és abból következett nagy megpusztulását", a porták számát 39-re, Szécsényben pedig 25-re csökkentette, amelynek megváltoztatásáról a megyének nincs tudomása. Ez azonban nem is lenne indokolt, hiszen az ellenség kétszer is átvonult a vármegyén, sőt, Szatmár várának blokádja miatt az állandó kuruc és labanc jelenlét következtében folyamatosan nagy károkat szenvednek az itt élők. 3 6 30 TAKÁCS, 1941. 123. p.; BÁNKÚTI, 1991.105. p. 31 TAKÁCS, 1941. 126-129. p., 11. k. Csenger, 1707. november 10. 32 A témáról lásd KOVÁCS, 2004. 33 11. k. Károly-Szatmár, 1707. december 22-24., Lázári, 1707. december 30. 34 ll.k. Sályi, 1707. február 16. 35 ll.k. Fehérgyarmat, 1707. február 28. 36 Az 1703. május 27-e és az 1705 februárja közötti időszakról készített kárlista teljes mértékben igazolja a megyei vezetés állítását. Az összeírás során településenként becsülték meg a betakarítás elmaradásából, a katonai visszaélésekből, a hadjárásokból és lopásokból származó károkat és számbavették az emberveszteséget is. A lajstromból az derül ki, hogy sok falu hosszabb-rövidebb időre teljesen elnéptelenedett. Nagy volt a fluktuáció, sokan véglegesen elhagyták lakóhelyüket. Többen a harctereken, mások otthonukban vesztették életüket különböző erőszakos cselekmények vagy nélkülözések következtében. Az összes becsült kár-az érintettek vallomása alapján - 119 480 forintot tett ki, amelyből 40 000 forinttal Károlyi Sándor részesedett. De tetemes kár érte Bagosi Pálnét (11 560 forint), Eötvös Miklóst (8 248 forint) és Irinyi Zsigmondot is (6 670 forint). 10. k. Tisztaberek, 1705. február 3.
