Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Kenyeres István: A kiátkozott egri udvarbíró: Csimori Kövér Ferenc
240 érdekében. 5 9 Rueber már sokkal óvatosabban fogalmazott támogató levelében, amelyben mindössze annyit írt, hogy támogatja Kövér azon kérésének teljesítését, amit az országgyűlésen akar elintézni. 6 0 Viszont éppen Rueber leveléből derül ki, hogy Kövér, mint az ő személyét érő súlyos sérelmet, bizony az országgyűlés elé akarta vinni ügyét. Innentől kezdve az ügy újabb fordulatot vehetett, hiszen a Habsburg-uralkodónak sem állhatott érdekében, hogy a magyar országgyűlés elé egy, a katolikus egyházat lényegében rossz fényben feltüntető ügy kerüljön. Ugyanis nem csupán a protestáns rendek részéről volt kifogásolható a kanonok eljárása, hiszen az ügyben valójában az volt a fő kérdés, hogy az egyházi tized az egyházat vagy pedig a török elleni védelmet szolgálja. A korszakban ugyanis általánossá vált, még kormányzati szinten is, hogy az egyházi tizedeket a végvárak fenntartására kell fordítani. 6' Ez azt jelentette, hogy az egyháznak a tizedeket, ahol azt a kamara kérte, Jogos áron", azaz igen olcsón bérbe kellett adni a végvárak ellátására. Az olyan egyházi jövedelmeket, amelyek üresedésben voltak, értelemszerűen árenda megfizetése nélkül kezelhette a kamara. Az egri káptalan esetében viszont az okozhatta a fő problémát, hogy ugyan maga az egri püspöki uradalom és az egyházmegye jövedelme az I. Ferdinánd és Verancsics Antal egri püspök között kötött megállapodás, azaz 1563 óta kamarai kezelésben volt, a káptalan továbbra is fenntartotta birtokait és igényt tartott jövedelmeire, így a káptalant illető tized-negyedekre is. Az uralkodó az ügy általános és elvi jelentőségére való tekintettel, és mivel egyúttal az országgyűlést is érintő kérdésről volt szó, nem az egri udvarbíróság kapcsán illetékes Szepesi Kamarától, hanem a Magyar Kamarától kért állásfoglalást. A pozsonyi székhelyű kamara tájékozódott az ügyről a Kövért hivatalában váltó Bódy Menyhért egri udvarbírónál, akinek a tájékoztatása szerint a káptalani negyedekből kevesebb a bevétel, mint az árenda összege, mivel a törökök nagyon pusztítják ezeket a falvakat, így nagyon kevés a mezőgazdasági jövedelmük is. A kamara szerint ezért szólítsák fel a káptalant, hogy az ország törvényei szerint jogos áron, azaz jóval olcsóbban árendálják őfelségének a végvárak számára a negyedeket. Annak érdekében hogy a jogos árendát meg lehessen állapítani, a Magyar Kamara bekéri majd „az egri püspökség urbáriumát", azaz a Liber Sancti Johannist, 6 2 ami most Ungnad egri főkapitánynál van. A Magyar Kamara tudomása szerint az egri káptalan kanonokjai azon falvak után is, ahol nincs plébános, maguk részére kívánják a plébánosok tizenhatodát is, holott az a káptalannak járó negyedrészből vonandó le (azaz a negyed negyedét). Erre szerintük a káptalan jogtalanul tart igényt, mivel a plébános nélküli plébániák tizenhatodát az uralkodónak kell lefoglalni a végvárak fenntartására, míg a káptalan elégedjen meg a maga törvényes részével. A Kamara csatolta Kövér kérvényét az ügyben, amelyben nem csupán arra hivatkozott, hogy őfelsége és nem a maga hasznára járt el, 59 Paczoth János levele az uralkodónak, s. d. [1582. jan. 2. u.]. ÖStA HKA HFU RN 44. Konv. 1582. febr. fol. 298rv. 60 Hans Rueber az uralkodónak, Kassa, 1582. jan. 11. Uo. fol. 296rv. 61 KENYERES, 2001/a.; KENYERES, 2001/b. 1394-1396. p. 62 Az egri káptalannak, valószínűleg a kamara közbejöttével 1570 körül készült jövedelemösszeírásáról van szó. Kiadását lásd KOVÁCS, 2005. Keletkezési körülményeire lásd KOVÁCS, 1974.
