Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Kenyeres István: A kiátkozott egri udvarbíró: Csimori Kövér Ferenc
238 A felmerülő nehézségek mellett Kövérnek a Szepesi Kamarához intézett levelei kapcsán az a benyomásunk, hogy hősünk fő problémája nem is biztosan az egri várbirtok egyébként tényleg embert próbáló igazgatása, hanem a Serényiek és a Lorántffyak Túrtól és Tiszavarsánytól való visszatartása volt. Egri szereplése kapcsán igen gyakran ez ügyben intézkedik, ami arra utalhat, hogy Kövér úgy ítélte meg, hogy az egri udvarbíró pozíciójából könnyebben tud birtokai védelme érdekében eljárni. 4 8 Nem lehetett véletlen, hogy ekkor ügyében még az Udvari Kamara is szót emelt, és Hans Rueber felső-magyarországi főkapitánynak és Christoph Teuffenbach szatmári főkapitányoknak meghagyták, hogy védjék meg Kövért túri és tiszavarsányi birtokaiban. 4 9 Rueber felszólítására nyilván a Lorántffyak, míg Teuffenbach esetében az ott szolgáló Serényi miatt volt szükség, tehát a két, Kövér ellenében fellépő birtokaspiráns katonai feletteseit sikerült utasíttatni, ami egyszerre jelzi Kövér nem elhanyagolható kapcsolatrendszerét és az egri udvarbíró tisztségének köszönhető tekintélyét. Kövérnek egri szereplésével, a hivatalának járó presztízzsel sikerült elérnie, hogy legalább a zálogidő lejártáig, 1582-ig birtokolhatta a két mezővárost. Igaz ekkor újfent a Lorántffyak kérték Túrt és Tiszavarsányt zálogba. 5 0 Az ügy további folyásáról sajnos egyelőre nincsen további információnk és Kövér 1582 tavasza után „eltűnik" szemünk elől. Ám volt Kövér egri udvarbíróságának egy igazán sajátos, meglepő következménye is: 1581 végén Welykini (Weliki/Welyiki) István egri kanonok kiközösítéssel (excommunicatio) sújtotta hősünket. 5 1 Az igazán meglepő, és a korszakban is szokatlan lépés oka az volt, 5 2 hogy a kanonok szerint az egri udvarbíró nem fizette meg az egri káptalannak járó tized-negyedek bérletét. Mit is jelentett valójában az egyházi kiközösítés? Az excommunicatio-nak, vagyis az egyházi kiközösítésnek két fő típusa van: kisebb és nagyobb (excommunicatio minor illetve excommunicatio major). A kisebb kiközösítés esetén csupán bizonyos jogokat vonnak meg a bűnöstől (pl. szentségek felvétele) anélkül, hogy az egyház kötelékéből kizárnák. A nagyobb kiközösítés esetén nemcsak a szentségek felvételétől és kiszolgálásától tiltják el a bűnöst, hanem valóban kiközösítik az egyház keretei közül, és a hívek nem is érintkezhetnek vele. Ennek lényegében szinonimája az anathema, vagyis az egyházi kiátkozás. 51 Esetünkben minden bizonnyal ez utóbbiról van szó, mivel ha nem említik a kiközösítés minősíté48 Kövér, mint egri udvarbíró sorozatos panaszai az ügyben: MOL E 254 1577. okt. no. 6., no. 18. nov. no. 6. 1578. jan. no. 7. no. 13. 49 1 577. 07. 08. A Udvari Kamara utasítása Hans Rueber felső-magyarországi és Teuffenbach szatmári főkapitánynak, miszerint Kövér Ferenc Túron és Tiszavarsányon lévő birtokait védje meg. ÖStA HKA HF Prot. R Bd. 336. fol. 215. Rueber 1568-1584. között míg Teuffenbach 1570-1579 között töltötte be említett hivatalát. PALFFY. 1997. 272., 285. p. 50 ÖStA HKA HFU RN 45 Konv. 1582. April, fol. 49-50. RN 45 Konv. 1582. April 49-50. 51 Kövér 1582. január 2-án Diósgyőrben keltezett levelében tájékoztatja az ügyről Paczoth Jánost, tehát a kiátkozás valamikor 1581 végén, valószínűleg decemberben történhetett. ÖStA HKA HFU RN 44. Konv. 1582. Febr. fol. 299rv. 52 Egyetlen uradalmi vagy kamarai tisztviselő kapcsán sem tudunk hasonló esetről. 53 SZEREDY, 1874. 889-890. TRINGLI, 1994. 206. p.
