Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Bácskai Vera: Egy pesti kereskedőcsalád mindennapjai a 19. század elején a gyámi számadások tükrében

22 Mannó Demeter életében mind a bolt és raktár, mind a lakások bérlőinek többsége kereskedő volt. A földszinten volt Emmerling Károlynak a görög kereskedők találkozó- és üzletkötő helyéül is szolgáló kávéháza. Emmerling egy első emeleti lakást is bérelt, sőt egy ideig apja is külön lakást tartott a házban. De akadt, főleg a második emeleti lakosok között iparűző is, ezek többnyire jó vevőkörrel rendelkező mesterek voltak. A leghosszabb ideig Hertzky Prokop fodrász és családja volt a ház lakója. Az épület jó forgalmi fekvése több, széles vevőkörrel rendelkező szabót vonzott ide: Libasinszky Vincét, Chuduba Jánost, Eilers Frigyest.

1

2 Egyébként a második emeleti lakások bérlői cserélődtek nagyobb számban, illetve itt volt a leggyakoribb a kisebb lakások összevonása. A Mannó ház bérlőinek ismertetését azért tartottam fontosnak, mert a házban élőkkel a Mannó család viszonya nem korlátozódott a háziúr-lakó viszonyra: a számadásokból és számlákból kitűnik, hogy előszeretettel vásároltak a házban üzletet és raktárt tartó Tekusch, majd Rayko textilkereskedőknél, vagy csináltatták ruháikat az ott lakó, később nagy hírnévnek örvendő Libasinszky szabónál, majd ennek elköltözése után Chudoba János szabónál. (Az csak természetes, hogy a papírárut mostohatestvérük, Blana Illés boltjából szerezték be.) Egyes, hosszabb ideje a házban élő lakóknak hitelt is nyújtottak. E lakóközösség volt a Mannó gyerekek nevelkedésének tágabb színtere, amelynek nyugalmát csintalanságukkal sokszor megzavarták.

1

3 • Az 1827-es évvel megszakad a gyámi számadások sorozata. János 1826. évi nagykorúsítása, után már csak a még kiskorú István szorult gyámságra, és részére tartották fenn a 6%-os kamatra kihelyezett 9750 forint tőkét. János nagykorúvá nyilvánítását követően azonnal kérvényezte örökrészének kiadását, ami ellentmondott a végrendelkező akaratának, mivel a ház testvérével osztatlan tulajdont képezett. Zsófiával együtt megkapta részét a családi ezüstből, és az eddig kapott 6000 forint felett további 4000 forintot ítélt meg számára az Árvabizottság. Nővére, Anna határozottan tiltakozott az ellen, hogy János átvegye a ház kezelését a gyámoktól. A bizottság helyt adott tiltakozásának, mivel Anna és két kiskorú testvére továbbra is jogosult volt az apai házban lakásra és eltartásra. Bár István örökrészét továbbra is Macsó N. György gyám kezelte, további elszámolásai nem maradtak fenn. Istvánt, már mint esküt tett ügyvédet 1833-ban nagykorúsították, s erre hivatkozva, valamint üzleti ügyeinek intézése érdekében és rossz egészségi állapota miatt Macsó még ugyanezen évben kérte felmentését a gyámi kötelezettségek alól, amelyet a tanács meg is adott. István 1833 májusában vette át örökségét „ testi hibás hajadon nővérétől Zsófiától "

1

4 12 Libasinszkyröl lásd BÁCSKAI, 1989. 40-42. p. Eilerst Splény Béla a legelső pesti szabónak tartotta. Splény Béla emlékiratai, 1984. 407. p. 13 Az árvabizottság 1821-ben nehezményezte, hogy túl sok pénzt költenek üvegesre. A gyámok indoklása szerint e számlák azért voltak olyan tetemesek, mert többnyire a Mannó gyerekek törték be az ablaküvegeket. 14 BFL. XI. 1136. 4. sz. doboz.