Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
Gyarmati György: A szocialista rendszer Állambiztonsági iratainak történeti forrásértéke
Gyarmati György: A szocialista rendszer állambiztonsági iratainak. 207 ző rendszer történetének virtuális privatizálása, s ebbe - elvileg - bárki saját ambíciója szerint kapcsolódhatott bele. A közelmúlt története - ezen virtuális privatizáció révén - olyan lett, mint mondjuk a foci: mindenki (úgy gondolja, hogy) ért hozzá. S mivel a letűnt korszak feltárása - a történész szakma szabályainak és igényeinek követése mellett - mégiscsak hosszadalmas-fáradságos, célravezetőbbnek tűnt azt csak az ügynökkérdésre szimplifikálni. Az ügynökvadászatra csupaszított korfeltárás - alkalmasint még egyes historikusok számára is - gyorsabb, és „rentábilisabb". A zsurnál-jelenkorász - mint az új nedű tesztelője - az ügynököket „kóstolgatja", bizonygatva közben, hogy ebből a teljes pincebeli óborkészlet-a letűnt kor-egésze minősíthető. A média e téren korlátlan fogyasztó és közvetítő, s-a nézettségi/lapfogyási mutatók alapján aligha vitatható az iránta megmutatkozó közérdeklődés. Az ügynökvadászat a jelenkortörténet - és részben a közpolitika - „valóság show"-ja lett, s idő kell ahhoz, hogy kiderüljön: olyan a viszony ezen részkérdés és az egész történet között, mint a médiabeli „való világ" köze a valósághoz. Érdemes hozzáfűzni, hogy a jelenség viszont „nemzetkarakterré" szervesült hagyományápolás. Tradícióvá lett századunkban, hogy alig szétszálazható módon keveredett minden rendszerváltás nyomán a zsurnalisztika és a történelem - úgymond „újraírása". A történteken túlmenően azért is lehet olyan színes, polifon az elmúlt századi magyar történelem, mert annyi alkalom nyílott a mindig újabb parafrázisok komponálására, mint ahány hangot a zongorán egy oktáv felölel. Mindig időbe telt, amíg az egymást váltogató rendszerekhez igazodni próbáló kurzus-historizálás „visszatalált" a szakmai konvenciókat érvényesítő diszciplináris önfegyelem és mértéktartás hangjára, műfajára - a közelmúlt történetét illetően is. Kérdés, hogy ehhez - a marxi paradigma valóban történelmi meghaladásával - ki kell-e várnunk „az emberarcú (újkapitalizmus" eljövetelét? A jelenleg domináns ügynök-konjunktúra elmúltával és a korra-tárgyra irányuló eminens kutatói érdeklődés nyomán majd az is kiderülhet, hogy az egykori politikai rendőrség iratai - a fentebb jelzett sajátosságaikkal együtt - számos megközelítésben lehetnek részleges forrásai a hatalmi rendszer feltárásának. De még inkább válhatnak - a jelenleg gondoknál - sokkal fontosabb és értékesebb forrásaivá a sokirányú new social historynak, a mindennapi megélést (is) bemutatni próbáló társadalomtörténeti elemzéseknek.
