Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Gyarmati György: A szocialista rendszer Állambiztonsági iratainak történeti forrásértéke

Gyarmati György: A szocialista rendszer állambiztonsági iratainak. 201 cionális másságból ered a tendenciózusan negatív közelítés, s ennek figyelembevételével mérlegelendő az irat, az adat az információ. Ugyanez még az ügynökjelentésekről, valamint a - részben - belőlük válogatottzanzásított, felsőbb szerveknek készült, ún. szakelosztós állambiztonsági tájékoztatókról is elmondható. Ugyanazon területen gyakran több ügynököt foglalkoztattak, s az összegzések előtt egymással - s esetenként a társadalmi, hivatali kapcsolattól szerzett értesülésekkel - is összevetették a besúgók füleseit. Ezeknek ugyanakkor két rétege, két vetülete volt. Egyfelől értelemszerűen tartalmazhattak — az információszerzés módjából és céljából eredő - tendenciózusan torzított interpretálásokat, másként fogalmazva „rendszerhazugságokat". Másfelől, ugyanezen jelentések, tájékoztatók hangulatjelentéseknek, közérzetszondáknak is felfoghatók, mert — keletkezésük természete miatt-olyasmiről informáltak, amelyek munkahelyi közegben, vagy éppen magántársaságban is csak ritkán manifesztálódtak, a „hivatalos nyilvánosságban" pedig egyáltalán nem. A Kádár-korra vonatkozó példáknál maradva: az ügynökjelentések informáltak arról, hogy mit is gondolt valójában a közember azokról a parlamenti választásokról, ahol a nyilvánosságra hozott adatok szerint mindig 96-98 százalékban győzedelmeskedett a Hazafias Népfront (egyedüli) listája. Nemkülönben ezekből ismerhette meg a (különböző szintű) pártvezetés, hogy milyen fenntartással viseltetett a társadalom kiterjedt hányada 1968-ban a prágai tavaszt vérbe fojtó „baráti segítségnyújtásról", illetve az ebben való magyar részvételről.

4 Az viszont már valóban csak az újabban hozzáférhetővé vált iratokból tárul fel, hogy a hatvanas évek közepén diplomáciai fedéssel az Amerikai Egyesült Államokba telepített hírszerzők egy része azt hitte, hogy az akkreditálás konspirált legendája révén tényleg diplomata lett. A washingtoni magyar rezidentúra vezetője többet fel is jelentett közülük hazai (budapesti) elöljárójánál amiatt, hogy nevezettek valódi - azaz hírszerző — „tevékenységüket másodlagosnak tekintik, gyakorlati tevékenységük főleg a külügyi munka végzésére korlátozódik. ... Jelen helyzetből kiindulva nem látjuk biztosítottnak az évi munkatervben foglalt feladatok végrehajtását."

5 Példák sorával szaporítható ugyan a Történeti Levéltárban őrzött iratok történeti forrásértékének sokfélesége, de az is segíthet a tájékozódásban, ha hozzávetőleges képünk van arról, hogy milyen jellegűek a fennmaradt forráscsoportok. Speciális a Történeti Levéltárban őrzött állomány abból a szempontból, hogy az iratok zömmel potenciális, illetve tényleges „rendszeráldozatok" sorsáról — vagy annak egy-egy szeletéről - nyújtanak bizonytalan valóságtartalmú részinformációkat. Ilyen értelemben beszélhetünk - a keletkeztetés célja és tartalma szerint - az iratok „viktimológiai" megoszlásáról. 4 Szemelvényeket adtunk közre mindkét említett példára a Rubicon 2004. évi 8-9. számában, mely „A hosszú '60-as évek" címmel jelent meg. 5 ÁBTL. 3.2.5. 0-8-073/67. VI. köt.