Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Font Márta: Keresztény krónikások - Pogány hagyomány A szemléletbeli ellentmondás feloldásának típusai a középkori történetírásban közép-európai kitekintéssel

186 nek előkelői meghódítják a Kárpát-medencét és olyan birtokokra tesznek szert, amelyeket „mind a mai napig" (értsd: Anonymus korában is) birtokolnak. Ha a szerző felfogása szerint kizárjuk a „parasztok meséit" és a jokulátor-énekeket, akkor másra nem gondolhatunk csak az előkelő családok szóban átörökített családi-nemzetségi hagyományaira. Ezek éppúgy a szóbeli hagyományt jelentik, csakhogy a társadalom magasabb szintjén! Úgy tűnik, ez ellen a szerzőnek nincs kifogása, bár forrásait nem árulja el. Györffy György megállapítása szerint

6

2 Anonymus az István-kori államszervező harcok eseménysorozatát örökítette meg. Illetve ebből az is következik, hogy a 13. század elején a magyar társadalom kollektív emlékezete a Szent István-i időszaknál régebbre nem nyúlhatott vissza. A megelőző időkből csak „álomképekkel" rendelkezett. Kézainál a múltbeli események szelekciója másképp alakult. Terjedelemben többszörösen támaszkodott az olvasott anyagra: pl. Jordanes Getica-jára és más írott - nem magyarországi - forrásra (Paulus Diakonus, Izidor stb.).

6

3 Terjedelme szerint is több figyelmet szentelt a megkeresztelkedés utáni időszaknak és saját korának (az 1279. évi kun törvények is tükröződnek benne). Egyedül Kézainál olvasható hagyomány a székelyek múltjára vonatkozó Csaba történet, amelyet a hun és magyar események összeköttetéseként

6

4 az első könyv végén helyezett el. Ezzel szemben Anonymusnál csak az „Attila király népe"

6

3 kitétel szerepel. Kézai szelekcióját látjuk abban, hogy olyan elemeket választott ki a székely szóbeli hagyományvilágból, amelyet össze tudott kötni a másutt olvasottakkal, és ezáltal „hitelesítette" az elmondottakat. Fikció. A történeti múlt fiktív elemekkel való kiegészítésének Anonymusnál nagyon sok példát lehet találni. A pogány múltra vonatkozóan az egyik legszembetűnőbb példa a vérszerződés leírása.

6

6 A vérszerződés a nomád társadalom szokásos szerződési formája.,

6

7 lényegében egy fiktív rokonná fogadás ceremóniájaként értelmezhető. A vérszerződéshez kötött eskü tartalma viszont az 1200 körüli jogszemléletet tükrözi, amely az uralkodó és a hatalom részeseiként megjelenő előkelők közötti „szabályok" kialakulásáról árulkodik.

6

S A nomád gyakorlatot akarta Anonymus hangsúlyozni, amikor kiemelte, hogy az eskü „pogány módra" (more paganismo) köttetett, a korabeli szemléletről pedig az oklevélformula alkalmazása árulkodik: „sújtsa örök átok" azt, aki megszegi. Kézai munkájának legfontosabb fikciója a hun-magyar azonosság állítása, illetve a két honfoglalás elképzelése, amely ugyancsak a szerző olvasmányélményein alapul. Fiktív továbbá az az útvonal is, amelynek mentén a hunok hadjáratait leírja, itt Kézai személyes tapasztalatai alapján állította össze az útvonalakat.

6

9 62 GYÖRFFY, 1988. 67-100. p., különösen 92-93. p. 63 Szűcs, 1974. 420^27. p. 64 SRH, I. 161-163. (cap. 19-22.) 65 Uo. 77. (cap. 37.) 66 Uo. 39—41. (cap. 5-6.) 67 GYÖRFFY, 1988. 54. p.; RÓNA-TAS, 1995. 131-134. p. 68 KRISTÓ, 1976. 39-41. p. 69 SZŰCS. 1974. 420-427. p.