Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Bácskai Vera: Egy pesti kereskedőcsalád mindennapjai a 19. század elején a gyámi számadások tükrében

Bácskai Vera: Egy pesti kereskedőcsalád mindennapjai a 19. század elején... 17 tős összegű házbérjövedelmet. Az özvegy pazarlását az árvabizottság revizora is ne­hezményezte, a gyámok azonban azzal védekeztek, hogy az asszonynak a végrendelet a háztartás vezetésére és a gyermekek nevelésére teljes szabadságot adott, azzal a kikö­téssel, hogy a kurátorok utasításait figyelembe kell vennie. Mivel intelmeiket figyel­men kívül hagyta, kénytelenek voltak bírói úton korlátozni kiadásait. A gyámok korábbi elnéző magatartásukat azzal indokolják, hogy „ a gyenge nő ezekben az évek­ben nagyon beteg volt, és ezért jelentős kiadásokra kényszerült a fürdőkúrákon, ame­lyekre Zsófia lányát is magával vitte. " (Az orvosi és a ftirdőkúra költségeit nyilván még növelte az a körülmény is, hogy a fürdő látogatása, még betegeskedő nők számára is szükségessé tette a ruhatár megújítását.) 1815-ben a család életében valószínűleg nevezetes eseménynek számított az idő­sebb fiú, a 12 éves János kiválása a háztartásból. Az év elején tanulmányait még ott­hon, házitanító irányításával végezte, ősszel viszont gyámja, Mosiko Demeter kísérte el Miskolcra, íratta be az ottani gimnáziumba és helyezte el koszt-kvártélyba. A rá for­dított kiadások közül a számadás a házitanító fizetését, a számára vett ruhát és koffert, valamint az utazási költségeket nevesítette. János a gimnázium három osztályát végez­te Miskolcon, és csak a szünidőket töltötte családja körében. A gyámok láthatóan nagy súlyt fektettek a gyerek megfelelő iskoláztatására. Ezt tanúsítja, hogy az említett há­rom év kiadásainak legjelentősebb tételét-az Annának megítélt 1020 forint évjáradék mellett János iskoláztatásának és a nyilván gyorsan növekedő kamaszfiú megfelelő ki­stafírozásának költségei tették ki. A gyámok által folyósított kifizetések 28-28%-a esett e két örökösre. 8 1818-ban kezdte meg a 14 éves Zsófia zenei tanulmányait: zongoratanárát ez év­ben még csekély összeggel, 20 forinttal honorálták. Az elszámolások 1819-től, az özvegy halálától kezdve válnak igazán beszédessé, hiszen ettől kezdve minden bevételről és kiadásról a gyámok rendelkeztek: pontosab­bá válik az egyes családtagok szükségleteire fordított összegek bizonylattal alátámasz­tott kimutatása. Ez évben egyrészt a házbérjövedelem megjelenése, valamint hitelek visszafizetése révén a bevétel 13 754 forintra emelkedett, a kiadások csak 20 forinttal maradtak ez összeg alatt. Ennek az összegnek azonban csak egyharmadát fordították a család kiadásaira, a többi a rendkívüli kiadások közé sorolható. Ide tartozik a tőkekihe­lyezés: a kurátorok 4578 forint hitelt folyósítottak. Ekkor fizették ki a Mannó Demeter végrendeletében Blana Mária házasságkötésére hagyományozott 1000 forintot, Pelagia temetése 1670 forintot emésztett fel, és a ház újólag nagyobb szabású javítá­sokra szorult, amelyekre 1115 forintot fordítottak. A háztartás vezetését mostohaanyja halála után Anna vette át, ő csak a kurátorok ál­tal rendelkezésére bocsátott összegből gazdálkodhatott. A háztartásra fél év alatt elég je­8 János, a családi ellenőrzés alól kikerülve, feltehetően elhanyagolta a tanulást. Erre utal az 1816-os tanév végén Miskolcról, német nyelven írott, helyesírási hibáktól sem mentes levele, amelyben azt ígéri gyámjának, hogy a jövőben komolyan fog tanulni, hogy bepótolja az elmulasztottakat. BFL. XI. 1136.142. doboz. Elképzelhető, hogy osztályismétlésre is kényszerült, hiszen a Miskolcon töltött há­rom év után 1819-ben még csak a 2. grammatikai osztályt fejezte be Pesten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom