Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)
E. Kovács Péter: Léhűtők Egerben. Mindennapi élet Estei Hippolit egri püspök udvarában
162 vezési helyétől. (1513-ban egy, míg 1520-ban 28 hónap után hagyta el Magyarországot.) 3 8 Mit várhatunk akkor embereitől? Két bizalmasa, Tommaso Manfredi és Ludovico da Bagno 1518-ban alig várta, hogy visszatérhessen Itáliába. Volt olyan udvari embere, akit az sem érdekelt, hogy elveszti mecénását. Ludovico Ariostóról, a korszak egyik legjelentősebb költőjéről van szó, aki inkább vállalta a püspök haragját, de nem ment Magyarországra, ahol a magyarok közt szentségtörés a bort nem tisztán és körömszakadtáig inni. 3 9 Aki Guido Silvestrit (Postumo) olvasta, az biztos nem jött Magyarországra. Két levelében, amelyet Isabella d'Estének írt Mantovába, többek között azt olvashatjuk, hogy Magyarországra készül, ahol barbárabbak a Barbárságnál, ahová a rómaiak idején a gonosztevőket száműzték. Reméli, ha Isten segítségével visszatér, a Paradicsomba kerül, mert ha a legsúlyosabb bűnöket követné is el hátralévő élete alatt, egy hónapi ott tartózkodás elegendő, hogy ezek alól felmentést nyerjen. 4 0 (Postumo végül is nem jött Magyarországra, úgyhogy a Paradicsomba jutása ily módon veszélybe kerülhetett.) A mellékletben közölt táblázatból kiderül, mennyit is költöttek Egerben a három itáliai szerencsevadászra. Giovanni Brocco 42,90 forintot, Bernardo Mantovano 61,35 forintot, Francesco Vergezino 57,90 forintot kapott évi salláriumként. Ez összesen 162,15 forint. Kiszámoltam az olyan „költségeket" is amelyek névhez köthetők, így Brocco 32,70, Mantovano 50,40, míg Vergezino 4,99 forinttal kapott többet fizetése felett, így ez hármuknál már 249,24 forintra rúgott. (Brocco: 75,60 forint. Mantovano: 111,75 forint, Vergezino: 62,89 forint.). Ezen felül még ott voltak azok a pénzek, amit közösen kaptak. 4 1 Ennek összege 153,45 forintot tett ki. Összehasonlításként egy példa: 1507-ben Bellényi László kapitány fizetése Egerben 12 lovasra 220 forint volt. 4" Bernardo Mantovano pénze azért kiugróan magas, mert két részletben kapott 50 forintot, hogy elvigye magával Francesco Vergezinót Bécsbe. Ez utóbbi pedig azért kapott a fizetésén felül sokkal kevesebb pénzt, mert amit a betegsége és a botrányai miatt rá költöttek, az a „közös" pénzben jelentkezik. Úgy látszik, hogy egy ekkora birtok elbírt három ilyen léhűtőt, annak ellenére, hogy egy év alatt összesen 403,69 forintba kerültek. Arra, hogy miért nem hívták őket azonnal haza, egyszerű a válasz: a „nagy emberek" már akkor sem vallották be szívesen, hogy rosszul döntöttek. Estei Hippolit inkább hagyta a három itáliai garázdálkodását, minthogy visszarendelte volna őket, azok pedig kihasználták, hogy a püspök miatt senki nem mer fellépni ellenük, sőt inkább a kegyeiket keresik, nehogy újabb disznóságokat kövessenek el. „Mentségükre" legyen mondva az évek folyamán nemcsak ők terhelték az egri költségvetést. Gergely sáfár helyére, aki „morbus gallicusban" (szifilisz) betegedett meg 1503-ban, Benedek szakácsot vették fel, aki igaz 38 E. KOVÁCS, 1990. 104. p. 39 ARIOSTO, 1984. 16. p., 19. p., 580. p., 582. p.; A kritikai kiadás készítője az első szatíra keletkezési idejét 1517 november-december elejére teszi: 579. p.; Valamint: DEÁK, 1873. 593-602. p. 40 CATALANO, 1930-1931. 443. p. 41 Pld: Kártyaadósság, gyógyszerek, orvos, famulusok, szakácsok fizetése, ruhák, használati tárgyak stb. 42 E. KOVÁCS, 1992. 285-286. p. Ezen kívül 26 forintnyi ruhapénzt és 7 hordó bort is kapott.
